Vonatbefolyásoló berendezésA vonatbefolyásoló berendezések az emberi, valamint műszaki hibából fakadó balesetek, vonatütközések, kisiklások megelőzése. Működése során a kapott jelek (pl. pályáról, rádión keresztül stb.) alapján felügyeli a vonat mozgását és a mozdonyvezető tevékenységét, szükség esetén, mint a sebességhatár túllépésekor vagy „Megállj!” jelzést adó jelző meghaladásakor beavatkozik, a vonatot a megfelelő sebesség eléréséig lelassíthatja, de a lehető legrövidebb fékúton meg is állíthatja azt. Hagyományosan a vonatbefolyás berendezései elkülönülnek a vonat vezetéséhez szükséges további berendezésektől.[1] Kiépítés![]() ![]() AutostopAz autostop a vonatbefolyásolás egyik legrégebbi módja, de számos helyen a mai napig használatban van, többek között a budapesti (M3-as vonalon),[2] New York-i, londoni metróhálózaton, valamint a berlini S-Bahnon. Az autostoppal ellátott pályákon a jelzők mellé egy állítható kart, úgynevezett ütőkart telepítenek. Amennyiben a jelzőn továbbhaladást megtiltó jelzés van, az ütőkar függőleges állásban van. Amennyiben egy vonat a jelző „Megállj!” jelzését meghaladja, az ütőkar az elhaladó szerelvény alján nekiütődik egy szelepnek, ezáltal megnyitja azt, amin keresztül a légfék fővezetékéből azon keresztül kiszökik a levegő, ami kényszerfékezést eredményez a vonatnál. A jelző szabad jelzésénél ez az ütőkar a pálya mellé van fordítva, így az áthaladó vonat szelepjének akkor nem tud nekiütközni.[2][3] Induktív rendszerekTípusokNemzetközi rendszerek
Nemzeti rendszerekA nemzeti vonatbefolyásoló berendezések az adott ország nemzeti szabályozásai alá esnek. Az Európai Területén kitűzött cél az egységes vonatbefolyásoló rendszer kiépítése, így a nemzeti rendszereket ilyen szempontból B. besorolású rendszereknek is nevezik.[4]
Jegyzetek
Fordítás
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia