Apja, dr. Voigt Vilmos, a Csepel Autógyárban dolgozott, anyja Bárhányi Erzsébet. A Medve utcai általános iskolában tanult (1951–1954). 1963-ban végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, ahol a folklór tanszék munkatársa, majd vezetője lett. Előbb gyakornok, majd 1964-től tanársegéd, 1970-től adjunktus, 1976-tól docens, 1995-től egyetemi tanár volt. 2010-ben, nyugalomba vonulásakor kapta meg a professzor emeritus címet.[3]
A magyar folklorisztika, a szemiotika, az esztétika, a néprajz európai rangú kutatója. Évtizedeken keresztül meghatározta a folklorisztika oktatásának kereteit és tartalmát. 1973-tól az irodalomtudományok kandidátusa, 1995-től a néprajztudomány doktora.
Összehasonlító filológiával és a népköltészet elméletével foglalkozik. Számos külföldi és hazai szaklexikon szerzője és munkatársa.
Folklorisztika 2000-ben. Folklór, irodalom, szemiotika. Tanulmányok Voigt Vilmos 60. születésnapjára, 1–2.; szerkbiz. Balázs Géza et al.; ELTE BTK, Bp., 2000
Voigtloristica. Tanulmányok a 70 éves Voigt Vilmos tiszteletére, ATU 503 tudies in honour of Vilmos Voigt on his 70th birthday, ATU 503; szerk. Filkó Veronika, Kőhalmy Nóra, Smid Bernadett; ELTE BTK Folklore Tanszék, Bp., 2010