Vladimir Baranoff-Rossine

Vladimir Baranoff-Rossine
Önarcképe
Született	1888. január 1.[1][2][3][4] Velyka Lepetykha
Elhunyt	1944. január (55-56 évesen)[5][6][2][7][8] auschwitzi koncentrációs tábor
Álneve	Baranov-Rossine, Vladimir
Állampolgársága	orosz szovjet
Foglalkozása	festőművész szobrász
Iskolái	Grekov Odesa Art school Higher Art School at the Imperial Academy of Arts
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Baranoff-Rossine témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vlagyimir Davidovics Baranoff-Rossine (oroszul: Владимир Давидович Баранов-Россине) (Velika Lepetiha, 1888. január 13. – Auschwitzi koncentrációs tábor, 1944) zsidó származású ukrán, orosz, francia avantgárd művész, feltaláló.

Életrajz

Wladimir Baranoff-Rossine Herszonban, az Orosz Birodalomban (mai Ukrajnában) született, Sulim-Volf Lejb Baranov néven.

1902-ben a szentpétervári Társaság a Művészetek Támogatásáért iskolájában tanult. 1903-tól 1907-ig a szentpétervári Cári Művészeti Akadémiára járt.

1908-ban a Zveno csoporttal állított ki Kijevben David Burljuk művész és testvére, Vlagyimir Burljuk szervezésében.

1910-ben Párizsba költözött, ahol 1914-ig a La Ruche művésztelep lakója volt Alexander Archipenkóval, Sonia Delaunay-Terkkel, Natan Altmannal és másokkal. 1911 után rendszeresen kiállított Párizsban.

1914-ben visszatért Oroszországba. 1916-ban önálló kiállítása volt Oslóban. 1918-ban Petrográdban (Szentpétervár) a Mir Iszkussztva (Művészet Világa) művészszövetségével volt kiállítása. Ugyanebben az évben Moszkvában a Zsidó Művészetösztönző Közösség csoporttal volt kiállítása Natan Altmannal, El Liszickijjel és David Sterenberggel. 1919-ben részt vett az Első Állami Szabad Művészeti Kiállításon Petrográdban.

1919-ben feleségül vette Yudin Raisát Herszonból. 1920 márciusában született Jevgenyij nevű fiuk, és Raisa a szülés utáni szövődményekben halt meg.

1922-ben Baranoff-Rossine a moszkvai Felső Művészeti-Technikai Műhelyek (VHUTYEMASZ) tanára volt, és kiállították az Első Orosz Művészeti Kiállításon Berlinben.

1924-ben a Moszkvai Nagyszínházban először mutatták be optofonikus zongoráját – egy szinesztetikus hangszert, amely egyszerre volt képes hangokat és színes fényeket, mintákat és textúrákat létrehozni.

1925-ben Franciaországba emigrált.

A folyamatosan kísérletező Baranoff-Rossine a színezés művészetét a hadi művészetre alkalmazta az álcázási technikával vagy kaméleoneljárással, és ezt Robert Delaunay-val együtt forgalmazta. Baranov-Rossine-t a poantilista és a dinamikus katonai álcázás szerzőjeként tartják számon. Feltalálta a „fotokromométert” is, amely lehetővé tette a drágakövek minőségének meghatározását. Egy másik területen tökéletesítette a „Multiperco” nevű, szénsavas italokat előállító, sterilizáló és forgalmazó gépet, amely annak idején több műszaki díjat is kapott.[9]

A német megszállás alatt Baranoff-Rossine-t az auschwitzi koncentrációs táborba deportálták, és ott gyilkolták meg 1944-ben a nácik.

Jegyzetek

1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
2. Vladimir Davidovich Baranoff-Rossiné (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
3. Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
4. The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
5. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
6. Vladimir Baranov-Rossine (angol, spanyol, francia, német, cseh, horvát és telugu nyelven)
7. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
8. Athenaeum. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
9. wladimirbr: Russian Avant-Garde painter, bibliography, memoire (amerikai angol nyelven), 2019. január 14. [2022. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 15.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Vladimir Baranov-Rossine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.