hu Victor Hensen

	Christian Andreas Victor Hensen
	Életrajzi adatok
Született	1835. február 10.; Schleswig
Elhunyt	1924. április 5. (89 évesen); Kiel
Ismeretes mint	botanikus; fiziológus; tengerbiológus; egyetemi oktató; zoológus;
Iskolái	Humboldt Egyetem; Kieli Egyetem; würzburgi Julius-Maximilian egyetem;
	A Wikimédia Commons tartalmaz Christian Andreas Victor Hensen témájú médiaállományokat.

Christian Andreas Victor Hensen (Schleswig, 1835. február 10. – Kiel, 1924. április 5.) német botanikus, fiziológus, zoológus, fitológus, tengerbiológus és planktonológus, egyetemi tanár, a plankton kifejezés megalkotója. Ő tette le a biológiai oceanográfia alapjait. A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj háromszoros jelöltje. Botanikai szakmunkákban nevének rövidítése: „Hensen”.

Élete

Az észak-németországi Schleswigben született. Apja a helyi siketnéma-nevelő intézet igazgatója, anyai nagyapja híres orvos volt. Orvostudományi tanulmányait a Würzburgi Egyetemen (Julius-Miksa Egyetem), a berlini Charitén (Albert Kölliker, Johannes Peter Müller, Rudolf Virchow keze alatt) és Kielben folytatta. Utóbbiban 1859-ben doktori fokozatot szerzett az epilepszia és a kiválasztó szervrendszer témából.

1859-től a Kieli Keresztély Albert Egyetemen demonstrátorként, 1864-től 1911-ig az élettan professzoraként oktatott (az 1877/78, 1887/88 és 1888/89-as tanévekben az egyetem rektoraként is). A kémiai tisztaságú glikogén állati szövetből történő előállítására szolgáló módszer feltalálójaként is ismert. 1871-től a Pomeránia nevű kutatóhajón öt tengerbiológiai expedíciót vezetett a Balti-tengerre és az Északi-tengerre, valamint az Atlanti-óceánra (például 1889-ben Karl Brandt műszaki segítségével planktonexpedíciót az Alexander von Humboldt Alapítvány keretében).

Későbbi látványos tevékenységi köre tengerbiológia lett. Számos kutatási expedíciót vezetett az Atlanti-óceánon, többek között 1889-ben a Humboldt Alapítvány plankton expedícióját. Kvantitatív statisztikai módszerekkel gazdagította a plankton- és a halászati kutatásokat. A halászati kutatások során kifejlesztett egy, a halak otolitját felismerve, életképességükre következtetve kvantitatív módszereket dolgozott ki a halállományok jellemzésére. A halak otolithálózatában más mikroorganizmusokat is talált, amelyekre 1887-ben megalkotta a plankton kifejezést. Speciálisan kifejlesztett, finom selyemhálókkal kiszűrte a planktont egy 200 méter magas, 0,1 négyzetméteres vízoszlopból. Az óceán számos pontján vett mintákkal képes volt megbecsülni a plankton teljes mennyiségét egy legfeljebb 200 méteres vízrétegben. Ezért tekinthető „a mennyiségi planktonológia atyjának”. Új megközelítése és következtetései szakmai körökben vitákat generáltak. Kiemelkedően kritikus ellenlábasa Ernst Haeckel volt.

„Mellesleg” a kieli egyetem kertjében foglalkozott a földigiliszták élettanával is. 1871-ben Rostockban előadást tartott a Német Természettudósok és Orvosok Társasága ülésén „A földigiliszták és a talajregenerálás kapcsolata” témájában. Ebben, azt jelentette többek között, hogy a földigiliszták átjárják a talajt akár több mint egy méter mélységben, az így keletkezett csövecskék összeköttetéseket alkothatnak a növényi gyökerek számára. A földigiliszták hasznosságáról szóló kiadványaival nagy elismerést szerzett a gazdálkodók körében; és Charles Darwin utolsó kiadványában, amely et a földigiliszták hatása a növényi humusz kialakulására témában írt, többször is hivatkozik Hensen megállapításara. Hensen motiválta a mezőgazdász Ewald Wollnyt, aki kezdetben a földigilisztákat kártevőknek tartotta és Hensen nézeteit akarta megcáfolni, alapvető kísérleteket végzett a „földigiliszta kérdésben”, amelyek megerősítették, hogy a földigiliszták jelentős teljesítményjavulást hoztak a különböző növénykultúrákban.

Foglalkozott még az érzékszervek anatómiájával, fiziológiájával és az embriológiával is. A hallás élettani vizsgálata során felfedezte a belsőfül struktúrájában a róla elnevezett Hensen-csatornát (Hensen-sejtek, Hensen-csík). Párhuzamot talált a tengeri állatok és a madarak tájékozódását szolgáló „Hensen-csomópont és Hensen-vonal” működésében is.

Publikációi

Zur Morphologie der Schnecke des Menschen und der Säugethiere, 1863
Über die Befischung der deutschen Küsten, Wiegandt, Hempel und Parey, Berlin, 1874
Die Plankton-Expedition und Haeckels Darwinismus. Über einige Aufgaben und Ziele der beschreibenden Naturwissenschaften, Lipsius und Tischer, Kiel, 1891
Ergebnisse der plankton-Expedition der Humboldt-Stiftung, 5. kötet (52 észrevétel) Lipsius & Tischer, Kiel és Lipcse, 1992-1912
Nordisches Plankton (8. kötet) Lipsius und Tischer, Kiel és Lipcse 1901-1942. Ed. Karl Brandt) – Az északi plankton

Társadalmi tevékenysége

1867-től a Porosz Királyság képviselőházának tagjaként lobbizva, az óceánok tanulmányozásának előmozdítása érdekében, kezdeményezésére 1870-ben megalakult az Óceánok Kutatásának Porosz Királyi Szakbizottsága, amelynek haláláig elnöke volt.^[1]

Elismerései

A Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagja, 1873
A Göttingeni Tudományos Akadémia tagja
A Porosz Királyi Tudományakadémia tagja
A fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj jelöltje: 1906, 1910 és 1912 években

Emlékezete

Az RV VICTOR HENSEN kutatóhajó 1975 óta az ő nevét viseli.
A botanika a növények leírásában és tudományos besorolásában használatos határozó, a „Victor Hensen” Nemzetközi Növénynevek Indexe (IPNI) a Királyi Botanikus Kertek, a Harvard Egyetem és az Australian Plant Name Index (APNI) megjelölésére röviden a Hensen nevet használja.

Irodalom

Karl Brandt: Victor Hensen und die Meeresforschung. In: Wissenschaftliche Meeresuntersuchungen, Abteilung Kiel, Neue Folge 20, 1925, 49–103.
Rüdiger Porep: Der Physiologe und Planktonforscher Victor Hensen (1835–1924). Sein Leben und Werk. Neumünster 1970 (= Kieler Beiträge zur Geschichte der Medizin und Pharmazie 9, mit Bild und Gesamtverzeichnis seiner Schriften).
G. Kortum: Victor Hensen in der Geschichte der Meeresforschung (PDF; 774 kB). In: Schriften des Naturwissenschaftlichen Vereins für Schleswig-Holstein 71, 2009, 3–25.
Otto Graff: Die Regenwurmfrage im 18. und 19. Jahrhundert und die Bedeutung Victor Hensens. In: Zeitschrift für Agrargeschichte und Agrarsoziologie 27, 1979, 232–243.
Reinhard Kölmel: Victor Hensen als Meeresforscher. Ein Mediziner begründete in Kiel die moderne biologische Meeresforschung. In: Biologie in unserer Zeit 16, Nr. 3, 1986, 65–70.

További információk

A Darwin és Hensen közötti levelezés

Jegyzetek

↑ Victor Hensen

Egyéb projektek

Források

Victor Hensen, Enciclopedia Italiana, Istituto dell'Enciclopedia Italiana (olaszul)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Victor Hensen című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Victor Hensen című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Victor Hensen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál
Németország-portál

[1] Victor Hensen

[1]

Victor Hensen