A Petru Groza líceumban érettségizett Székelyudvarhelyen 1976-ban. A Brassói Lapoknál szerkesztő 1979 és 1983 között. 1984-től 1987-ig könyvtárosi munkakörben dolgozott a sepsiszentgyörgyi Megyei Könyvtárban, 1987-től szellemi szabadfoglalkozású.
Első írásait a Gyökerek c. székelyudvarhelyi iskolai folyóirat közölte 1967-ben. Versei 1969-től jelentek meg rendszeresen romániai (Megyei Tükör, Ifjúmunkás) és külföldi magyar nyelvű lapokban (a müncheniÚj Látóhatár, Nemzetőr), Ilia Mihály közlésében 1972-ben a Tiszatájban. Szerepelt a Varázslataink (Kolozsvár, 1974), Kimaradt Szó (Bukarest, 1979), Ötödik Évszak (Marosvásárhely, 1980), Ver(s)ziók (Budapest, 1982), Bábel tornyán (Bukarest, 1983), Egyetlen verseink (Budapest, 1991) c. antológiákban.
A harmadik Forrás-nemzedékhez sorolják, a poszt-neoavantgárd stílus irányzathoz. Bogdán László szerint: „Az idő poétája Veress Gerzson, az elmúlt idő idéződik fel versről versre. S az eltűnt időben egy villonosan pózoló ifjú.” Verseit közölte a nívós szerzői gárdát szerepeltető Szempont is.
Verskötetei
Ezer énekből vérzem, Sepsiszentgyörgy, Médium, 1995
Színekre hullt festmény: versfüzet haladóknak, Bogdán László előszavával. Sepsiszentgyörgy, 1996
Bogdán László: Veress Gerzsonról és verseiről s az őszinteség felé vezető (tév)utakról „amíg időnk van”. In: Színekre hullt festmény. Sepsiszentgyörgy, 1996. Előszó.
Mészely József: Megkésett búcsú Veress Gerzsontól. Háromszék, 1998. május 30.
Veress Dániel: „Sírtávlatú minden élet”. Háromszék, 2000. május 20.
Kovács Flóra: A tökéletesség lehetetlensége.Veress Gerzson A családi kör négyszögesítése című verséről, Helikon, XXVII. évfolyam, 2016. május 10., (695.) szám.
Miklóssi Szabó István: Veress Gerzson igazolatlanul van jelen az irodalomban, Előretolt Helyőrség, erdélyi kiadás, 2018. augusztus, 1. évfolyam 2. szám.
.svg){kind=small}
