Középiskolai tanulmányait a debreceni Péchy Mihály Építőipari Technikumban végezte. Érettségi után beiratkozott a Budapesti Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karára. Diplomatervét 1963-ban védte meg a Középülettervezési Tanszéken, melynek professzora Weichinger Károly volt. Az akkoriban kötelező szakmai gyakorlatot – 1962–1963-ban – az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalatnál töltötte le technikusi beosztásban.
A szakmai gyakorlat után 1963–1966 között az Építészmérnöki Kar Középülettervezési tanszékén tanársegédként dolgozott. 1966 és 1980 között a Lakó- és Kommunális Épületeket Tervező Vállalatnál(LAKÓTERV)Jurcsik Károly[3] építész műtermének munkáiban, túlnyomórészt középületek, főként oktatási- és nevelési épületek tervezésében vett részt. Ezen időszak kiemelkedő alkotása – Jurcsik Károllyal közösen tervezett – Orgoványi kultúrház.
Tervezési felfogásában, döntő szerepet jelentett Jurcsiknál eltöltött több mint tízéves alkotó tevékenység.
1980–1990 közötti időben az Általános Épülettervező Vállalatnál(ÁÉTV) csoport- majd műteremvezetőként lakó- és középületek tervezésével foglalkozott. Műtermében többek között olyan tehetséges fiatalok dolgoztak, mint Cságoly Ferenc, Turányi Gábor, Tomay Tamás.[4] Ebben az időben tervezte – Tomay Tamással együtt – a Pestújhelyi kórházon belül az új sebészeti tömb épületét, mely a háború utáni kórháztervezés kiemelkedő példája volt. (sajnos azóta teljesen elhanyagolt, lepusztult állapotban van) Ezen létesítményért kapta – Tomay Tamással együtt – 1985-ben az Ybl Miklós-díjat.
1990-től az ATLANT Épülettervező Kft. ügyvezetőjeként és építésztervezőjeként középületek, nagyrészt egészségügyi és egyetemi épületek tervezésén dolgozott. Ebben az időszakban születnek legszebb alkotásai, melyeket általában munkatársakkal együtt tervezett..
Ekkor épült többek között: a Debreceni Orvostudományi Egyetem Szívsebészeti központja, a Nyíregyházi Megyei Kórház szülészet, nőgyógyászat, Fül, orr, gége épülete, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, Kardiológiai és szívsebészeti központja, az Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet Diagnosztikai épülete.
1984–1990 között a MÉSZ Mesteriskola vezető építésze volt. Ugyanakkor az Építészmérnöki Kar Középülettervezési, Építészettörténeti, illetve a Rajzi és Formatervezési Tanszéken 1963 óta majdnem folyamatosan részt vett a gyakorlati tervezés-oktatásban.
Szakmai-közéleti tevékenysége is jelentős: A Magyar Építőművészek Szövetségének különböző bizottságaiban vett részt, ugyanakkor 1982–1990-ig a MÉSZ vezetőségének, 1996-tól a Magyar Építész Kamara[5] vezetőségének tagja.
