hu Vanikor%C3%B3i cs%C3%A1sz%C3%A1rl%C3%A9gykap%C3%B3

Vanikorói császárlégykapó
	A hím
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Császárlégykapó-félék (Monarchidae);
Nem:	Myiagra;
Faj:	M. vanikorensis;
Tudományos név
	Myiagra vanikorensis; (Quoy & Gaimard, 1830)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vanikorói császárlégykapó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vanikorói császárlégykapó témájú kategóriát.

A vanikorói császárlégykapó (Myiagra vanikorensis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a császárlégykapó-félék (Monarchidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése

A fajt Jean René Constant Quoy és Joseph Paul Gaimard írták le 1830-ban, a Platyrhynchos nembe Platyrhynchos vanikorensis néven.^[3]

Alfajai

Myiagra vanikorensis vanikorensis - (Quoy & Gaimard, 1830) - Vanikoro sziget (Salamon-szigetek keleti része)
Myiagra vanikorensis rufsiventris - (Elliot, 1859) - a Fidzsi-szigetek északi, középső és déli része, eredetileg különálló fajként írták le.
Myiagra vanikorensis kandavensis - (Mayr, 1933) - Beqa, Vatulele and Kadavu szigetek (a Fidzsi-szigetek délnyugati része)
Myiagra vanikorensis dorsalis - (Mayr, 1933) - a Lau-szigetek északi szigetei és a Moala-szigetek (a Fidzsi-szigetek keleti része)
Myiagra vanikorensis townsendi - (Wetmore, 1919) - a Lau-szigetek déli része (a Fidzsi-szigetek délkeleti része), eredetileg különálló fajként írták le. ^[2]

Előfordulása

A Fidzsi-szigetek és a Salamon-szigetek területén honos. Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint szántóföldek és városias régiók. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése

Testhossza 13 centiméter, testsúlya 13–13,5 gramm.^[3] A hím feje, torka, háta, szárnya és farka fekete, mellkasa narancssárga színű, fara fehér. A tojó feje, háta, szárny és farka szürkés. Torka fehér, mellkasa és fara narancssárga.

Életmódja

Tápláléka rovarokból áll. De eszik gyíkot és gyümölcsöt is. Egyedül, párban vagy kis csoportokban tekinthető meg.^[3]

Szaporodása

Szaporodási ideje szeptembertől februárig tart. Fészke csésze alakú, melyet növényi rostokból készít és fűszárral, gyökérrel díszíti és állati szőrrel béleli. Fészekalja 1-2 tojásból áll, melyet mindkét nem költ.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe nem nagy, egyedszáma viszont stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]

Jegyzetek

↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2010. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 6.)
↑ ^a ^b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. június 30.)
↑ ^a ^b ^c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 6.)
↑ ^a ^b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. június 30.)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[A-1] A Jboyd.net rendszerbesorolása. [2010. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 6.)

[B-2] A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. június 30.)

[E-3] Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. július 6.)

[C-4] A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. június 30.)

[1]

[2]

[3]

[4]

Vanikorói császárlégykapó