|
Vaillant (képregénymagazin)
A Vaillant (kiejtése kb. „vájan”, jelentése ’bátor’) egy francia képregénymagazin, ami 1945-től 1992-ig jelent meg. Ez volt az egyetlen képregényújság, amit Magyarországon az 1960-as évektől folyamatosan lehetett kapni. Képregényei közül több magyarul is megjelent, többek közt a Pajtás, a Füles, a Hahota, a Kockás, a Tiszta Dili és a Fekete-Fehér Képregényantológia lapjain. Le Jeune PatrioteA Vaillant közvetlen előzményének a második világháború alatt 1942-től kezdve terjesztett Le Jeune Patriote tekinthető. Ez az újság nyolc oldalon jelent meg illegálisan a francia maquisard-ok, az antifasiszta ellenállók hőstetteit dicsőítve. Képregényt összesen két oldalon közölt Michel Debonne, majd Roger Lécureux forgatókönyvei nyomán. A háború után, 1945-ben csatlakozott első nagy rajzolójuk, Raymond Poïvet, aki előtte a kollaboráns Le Téméraire képregény-rajzolója volt. A 31. szám után a lap címét Vaillant-ra változtatták, ezen a címen 1945. június 1-jén jelent meg először. A Vaillant-t a Francia Kommunista Párt ifjúsági lapjaként tartották számon.[1] A háború utánA háború alatt az amerikai képregények egyáltalán nem jelenhettek meg Franciaországban. 1949-től az ifjúsági törvény is megtiltotta az akkoriban divatos horrorsorozatok ürügyén újra behozatalukat.[2] Roger Lécureux, mint a Francia Kommunista Párt tagja és a Vaillant főszerkesztője maga köré gyűjtötte azokat az alkotókat, akik hasonló témában új mondanivalóval akarták újjáéleszteni a képregénypiacot. A már említett Poïvet-val mint rajzolóval első sorozata a „Reménység úttörői” (Les Pionniers de l'Espérance) címet viselte. A Reménység Úttörői egy sci-fi, melyben egy nemzetközi csapat (kínai, francia, amerikai, orosz, sőt egy ideig fekete-afrikai tagja is volt)[3] védi meg újra meg újra a Földet különböző földönkívüli támadásoktól. A sorozat harminc évig futott. 1946-tól 48-ig Rémy Bourlès (Bob Mallard), René Bastard (Nasdine Hodja, Yves le loup) Lucien Nortier (Captain Cormoran, Sam Billie Bill) rajzoltak még kalandsorozatokat. A Nasdine Hodját később Jean Ollivier szövegíró jegyezte. Lécureux mellett kalandsorozatokat szinte csak ő írt. Humoros képregény három jelent meg: Eugéne Gire La Pension Radicelle valamint Claude Henri és José Cabrero Arnal Placid és Muzója 1946-tól. 1950 áprilisától a Vaillant 16, majd 1956-tól 32 oldalon jelent meg hetente. Az 1950-es évek új sorozati között meg kell említeni a fiatal Paul Gillon és Jean-Claude Forest sorozatait (Fils de chine ill. Copyright) Jean Cézard „Artúr, az igazságtevő szellem” (Arthur le fantôme justicier) című sorozatát. A húsz évet megélt Totoche-t (magyarul egy része megjelent „Menyus” címmel). Cabrero Arnal a L'Humanité lapjairól 1959-ben hozta át Pif-et, a kutyát, aki rövid idő alatt lett nagyon népszerű, majd az újság kabalája, később címadója. Minden számban olvasható volt egy kalandja, Arnal után egy sor rajzoló folytatta. Ugyancsak ebben az évben a már nagyon ismert René Goscinny is indított a Vaillant-nál egy sorozatot (Pipsi) címmel. Az 1960-as években az ifjú Marcel Gottlib homoros sorozatai, elsősorban a „Porcogó, avagy az élet értelme” (Gai-Luron ou la joie de vivre), Michel Greg gyerekcsapatról szóló Les As (Ászok) hoztak új színt a magazin életébe, ami ekkor már a Vaillant le Journal de Pif címmel jelent meg, a 889. számtól kisebb méretben és egy helyett két- majd négyoldalas folytatásokkal. Pif Gadget 1969-ben az egyre inkább szaporodó képregénymagazinok (Pilote, Hara-Kiri) hatására a Vaillant-nak is lépnie kellett. Az 1239. számtól a lap címe Pif Gadget-re változott, ami a laphoz mellékletként csomagolt kis szórakoztató mütyürkékre, gadget-ekre utalt. A legfőbb változás azonban az volt, hogy a folytatásokról teljesen átállt az egy szereplő – egy teljes kerek történet felállásra. Ennek következményeként 1969 és 1973 között sok új rajzoló és új sorozat jelent meg. Magyarországon szinte mindegyik megjelent a Kockásban vagy a Hahotában. 1969-ben debütált André Chérét Rahan-ja, de Chérét vette át a Bob Mallard rajzolását is. 1970-től Raphael Carlo Marcello Dr. Justice, 1972-től a „Fekete Farkas” (Loup Noir) Kline tollából, Hugo Pratt Corto Maltese sorozata tartotta izgalomban olvasóit. Ugyanekkor Lucien Nortier egy időben dolgozott a Tulipános Fanfan, a Robin Hood kalandjait feldolgozó Robin des bois és a régi partizántörténeteket feldolgozó Le Grêlé 7/13 történetein. A humoros sorozatok közül Jacques Kamb „Vakarcs” (Dicentim), „Kviki” (Couik) és Poirier „Horkantó, a vadnyugat lova” (Horace, cheval de l'ouest) és „Szuperkandúr” (Supermatou) című képregényei számítottak újdonságnak. HanyatlásAz 1970-es évek második fele nem alakult szerencsésen a Vaillant/Pif számára. 1973-ban Poïvet abbahagyja a Reménység Úttörőit, 1976-ban Tabary a Totoche-t. Egy évre rá meghalt Jean Cézard. Új írók-rajzolók, sőt sorozatok ugyan indultak – pl. 1975 Lécureux-Norma Apacs Kapitány – de már nem akkora jelentőségűek, mint a háború után. Megpróbálkoztak tv-sorozatok, rajzfilmek, ismert regények, sőt sztárok képregényes változataival. Erre a régi rajongók is elfordultak tőlük. 1982-ben Le Nouveau Pif címmel új tartalmat ígérve átalakulnak, de valójában a Tintin és a Pilote néhány sorozatát vették át. 1985-ben az újság visszatért a Pif Gadget névre. Hivatalosan 1992-ben ért végleg véget. Újjáélesztési kísérletek1993-ban többször is új néven életre akarták kelteni a Pif Gadget-t sikertelenül. A Pif Mensuel öt, a Pif Découverte mindössze három számot élt meg. 2004-ben egy új szerkesztő, Bernard Ciccolini Pif Gadget néven havilapként újra kiadott néhány régi történetet. 2008-ban másodszor is véget ért a lap története. A Vaillant magyarországi hatásaEz volt az egyetlen képregényújság, amit Magyarországon az 1960-as évektől folyamatosan lehetett kapni. Dargay Attilától a Pajtás szerkesztősége kérte egy Pifhez hasonló figura megteremtését – így született Kajla. Zórád Ernő és Fazekas Attila is többször hivatkozott rá, hogy a képregény alapvető fogásait a Vaillant-ból tanulták meg. Megjelent képregények
JegyzetekForrások
További Információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
