|
Vadászat a Vörös Októberre (film)
A Vadászat a Vörös Októberre (eredeti cím: The Hunt for Red October) 1990-es amerikai akciófilm. Története Tom Clancy azonos című regényén alapul. A film rendezője John McTiernan, főszereplői Sean Connery és Alec Baldwin. A film elsöprően pozitív kritikákat kapott, és abban az évben a legnagyobb bevétellel rendelkező filmek között volt. Összbevétele 122 millió dollár volt Észak-Amerikában, és 200 millió dollár világszerte. A film 1991-ben elnyerte a „legjobb hangvágás” Oscar-díját. Rövid történet1984 novemberében a Szovjetunió legjobb tengeralattjáró-kapitánya egy új, felderíthetetlen tengeralattjáróval megszegi a parancsot, és az Egyesült Államok felé veszi az irányt. Az amerikai CIA-nak és a hadseregnek gyorsan kell döntenie: Vajon disszidálni próbál, vagy háborút akar kirobbantani? Cselekmény
Marko Ramius, litván származású kapitány (Sean Connery) a legújabb fejlesztésű Vörös Október orosz atommeghajtású tengeralattjáró parancsnoka. Fegyverei között atomrakéták vannak, hajtóműve a csendes „hernyó”-hajtómű, ami az amerikaiak számára felderíthetetlen. 1984-ben Ramius parancsot kap a tengeralattjáró kipróbálására. A hadgyakorlatban ellenfele a V.K. Konovalov tengeralattjáró, aminek parancsnoka egyik tanítványa, az arrogáns Tupoljev kapitány (Stellan Skarsgård). Ramius az indulás után nem sokkal puszta kézzel megöli Iván Putyin politikai tisztet (Peter Firth) a kabinjában, miután közösen kinyitják a kapott parancsot, ami az útirányra vonatkozik. Ramius a zsebéből egy másik parancsot vesz elő, az eredetit pedig elégeti. A tiszti étkezőben a többi tiszt elé tárja a tényeket: a politikai tiszt megölését és azt, hogy indulás előtt levelet küldött a tengernagynak, amiben megírta, hogy átállnak. A megbeszélés előtt doktor Petrovot (Tim Curry) elküldik, így kiderül, hogy ő nincs beavatva a tervbe. Az orvos a politikai tiszt halálát balesetnek minősíti, és a hajó azonnali visszafordulását javasolja, ezt azonban Ramius nem fogadja el. A parancs ismertetése és Ramius lelkesítő beszéde után a Vörös Október legénysége spontán módon énekelni kezdi a szovjet himnuszt. A USS Dallas (SSN-700) amerikai tengeralattjáró a közelben teljesít szolgálatot, így észleli a Vörös Október elindulását. Azonban hamarosan elveszítik a nyomát, amikor a Vörös Október bekapcsolja a csendes hajtóművét.  (a kép 1984-ben készült) A CIA elemzője, egy kiképzett tengerésztiszt, Dr. Jack Ryan (Alec Baldwin) rövid tájékoztatást tart amerikai főtisztek és politikusok előtt a Vörös Október elindulásáról és érzékelteti annak veszélyeit (ti. észrevétlenül az észak-amerikai partokig tud jutni, ahol elindíthatja atomrakétáit). A fenyegetést növeli, hogy a szovjet hadiflotta hadihajói és több szovjet tengeralattjáró is elindult az Atlanti-óceánon nyugati irányban. Ugyanakkor Jack Ryan, aki jól ismeri Ramiust (bár személyesen csak egyszer találkozott vele), valószínűbbnek tartja, hogy Ramius éppen a veszély felismerése miatt, amit az újfajta tengeralattjáró jelent, „át akar állni” hozzájuk. A megbeszélést vezető politikus megbízza Jack Ryant, hogy három nap alatt bizonyítsa be az elméletét, vagy kénytelenek lesznek elsüllyeszteni Ramius hajóját. A Vörös Október csendes hajtóműve meghibásodik a tengeren; szabotázs gyanúja merül fel. A kapitány a hagyományos hajtómű bekapcsolását rendeli el. A hajót észlelik a szovjet tengeralattjárók, akik parancsot kapnak annak elpusztítására (azzal az indokkal, hogy a parancsnoka megőrült). Ramius a szovjet hadiflotta által korábban jól feltérképezett, víz alatti „kanyon”-okban halad, nagy sebességgel, ahol az éles fordulókat másodperces pontossággal kell végrehajtani. Jones, szonárkezelő tengerész altiszt (Courtney B. Vance) a Dallas fedélzetén észleli a Vörös Október hagyományos hajtóművének hangjait, a Dallas a Vörös Október nyomába ered. Jack Ryannek sikerül egy kockázatos akciót jóváhagyatnia a CIA illetékesével, aki elrendeli, hogy egy hadihajóról indulva Jack egy helikopterről átszállhasson a Dallas fedélzetére az óceán egy meghatározott pontján. Jack Ryan a Dallas fedélzetén rábeszéli Bart Mancuso parancsnokot (Scott Glenn), hogy vegyék fel a kapcsolatot Ramiusszal, hogy kiderüljenek a szándékai, bár a kapitány már elrendelte a torpedók előkészítését a Vörös Október megsemmisítésére. Mindkét tengeralattjáró felemelkedik periszkópszintre, ahol az amerikai kapitány a periszkópon keresztül fényjelekkel azt az üzenetet adja a másik hajó felé, amit Jack Ryan diktál neki: induljon egyenesen déli irányba, a Lőrinc-mélységhez (angolul: Laurentian Abyssal). Ramius „ping”-eléssel jelzi, hogy megértette az üzenetet. A helyszín azért előnyös, mert ott a nagy mélység miatt a Vörös Október nyomtalanul „megsemmisülhet”. 20 órával később a Vörös Október fedélzetén nukleáris szivárgás miatt riadót rendelnek el, és a teljes legénység elhagyja a hajót mentőcsónakokon. Néhány km-re tőlük egy amerikai hadihajó egyenes feléjük tart. Ramius azt mondja a hajó orvosának, hogy ő a tisztekkel visszamegy és elsüllyeszti a hajót, hogy az ne kerüljön az ellenség kezébe. A Vörös Október lemerül és hamarosan hozzácsatlakozik egy kisméretű, Mystic-osztályú DSRV (néhány személy szállítására alkalmas kisméretű tengeralattjáró). A típus különlegessége, hogy rá tud kapcsolódni az amerikai és az orosz tengeralattjárók zsilipeire is, így mentésre is felhasználható. A kis hajóban a Dallas kapitánya, Ryan, a szonárkezelő és egy kormányos tartózkodik. Megérkezésük után Ramius a maga és tisztjei számára menedékjogot kér az Egyesült Államokban. Meglepetésként éri őket a Konovalovról indított torpedó, ami feléjük tart. Bár a többi szovjet tengeralattjárót sikerült lerázniuk, a nagyon gyors Alfa-osztályú szovjet tengeralattjáró a nyomukban maradt. Ugyanakkor a parancsnoki állásban több lövés dörren az egyik folyosó irányából. Ramius első tisztje, Vaszilij Borogyin (Sam Neill) halálos lövést kap a mellkasán. A támadó a szakács Loginov, aki minden bizonnyal titkos GRU-ügynök. Bár az atomrakétát nem tudja elindítani, de fel tudja robbantani, ezért Ryan és Ramius a nyomába erednek. Ramiust hamarosan találat éri, végül Ryan leteríti a merénylőt. A szovjet tengeralattjáróról feléjük indított torpedókat a Dallastól kapott információk felhasználásával sikerül a kis alkalmi legénységnek manőverekkel kicselezniük. Az egyik torpedó cél tévesztve az őt indító Konovalov ellen fordul, a hajó felrobban. A Vörös Október legénysége, nem tudva a másik szovjet tengeralattjáróról, azt hiszi, hogy a Vörös Október az ellenséggel vívott harcban megsemmisült. Éjszaka Ryan és Ramius a fedélzeten vannak, és Maine államban a Penobscot folyón haladnak felfelé. A történet azzal ér véget, hogy Jack Ryan egy repülőgépen alszik, a mellette lévő ülésen egy nagy játékmaci, amit a kislányának visz, ahogy a történet elején megígérte neki.
Szereposztás
A film készítéseMace Neufeld producernek megtetszett Tom Clancy regénye, miután 1985-ben elolvasta. Bár a könyv bestseller lett Amerikában, egyik hollywoodi stúdió sem érdeklődött iránta, mert túl bonyolultnak találták.[2] Neufeld másfél év után talált egy olyan felső szintű igazgatót a Paramount Pictures-nél, aki elolvasván Tom Clancy regényét, egyetértett abban, hogy filmet kell belőle csinálni. Larry Ferguson és Donald Stewart forgatókönyv-írók elkezdtek dolgozni a szövegen, ezalatt Neufeld megkereste az Egyesült Államok Haditengerészetének illetékeseit és a támogatásukat kérte. Ők attól tartottak, hogy szigorúan titkos információk szivároghatnak ki. Néhány admirálisnak azonban tetszett Clancy könyve, és azt remélték, hogy a megfilmesítésnek olyan hatása lenne a tengeralattjárókon szolgálatot teljesítő tengerészekre, mint amit a Top Gun című film ért el a Haditengerészet pilótáinál.[2] Michael Sherman kapitány, a Haditengerészet nyugati régiója információs irodájának igazgatója (Los Angeles) változtatásokat javasolt a forgatókönyvben, amik pozitívabb megvilágításba helyezték a Haditengerészetet.[3] A Haditengerészet hozzáférést engedélyezett a filmkészítők számára a tengeralattjárókhoz, konkrétan a USS Chicago (SSN-721) és a USS Portsmouth (SSN-707) azon részeit fényképezhették a díszletek elkészítéséhez, amik nem voltak titkosak. A film kulcsszereplői (köztük Alec Baldwin és Scott Glenn), és a stáb tagjai éjszakai utazáson vettek részt a USS Salt Lake City (SSN-716) tengeralattjáró fedélzetén. Glenn, aki a filmben a USS Dallas (SSN-700) parancsnokát játssza, ki lett képezve a USS Houston (SSN-713) fedélzetén (a legtöbb jelenetben ez a hajó jeleníti meg a Dallast).[2] A tengeralattjáró személyzetének gyakorlás céljából Glenn parancsokat adott, amiket azok végrehajtottak (a jelenlévő valódi parancsnok jóváhagyása után).[2] Glenn valamikor tengerészgyalogosként szolgált az Egyesült Államok Haditengerészeténél. Baldwin megtanulta egy Los Angeles osztályú tengeralattjáró kormányzását. A filmbeli Dallas személyzetéből többen valódi tengerészek voltak, köztük George Billy hadnagy, a DSRV (=kisméretű mentő-tengeralattjáró) pilótája. Statisztákat San Diegóban toboroztak a tengeralattjárókon dolgozó tengerészek közül, mert könnyebb volt őket alkalmazni, mint színészeket betanítani. A USS La Jolla (SSN-701) tengeralattjáró személyzete, köztük Mark Draxton hadnagy szabadságot vettek ki, hogy részt vehessenek a forgatáson. A Houston több mint 40 „vész-felbukkanás”-t hajtott végre egyrészt gyakorlás céljából, másrészt a forgatás miatt.[2] Baldwint 1988 decemberében keresték meg, de nem közölték vele, hogy milyen szerepre. Eredetileg Klaus Maria Brandauer lett volna Marko Ramius kapitány, de két hetes forgatás után kilépett a produkcióból, korábban vállalt kötelezettsége miatt.[2] A producerek elküldték faxon Sean Connerynek a kéziratot, de ő nemleges választ adott. Később kiderült, hogy az első oldalt nem kapta meg, így nem volt érthető a történet. A filmforgatás 1989. április 3-án kezdődött meg, 30 millió dolláros költségvetéssel.[4] A Haditengerészet kölcsönadta a Houston-t, a USS Enterprise (CVN-65) repülőgép-hordozót, helikoptereket, két fregattot és a szárazdokk személyzetét.[3] John Milius módosított a forgatókönyvön, és írt néhány orosz mondatot Sean Connery számára.[5] A filmkészítők előtt több lehetőség volt a nyelvvel kapcsolatban: vagy végig realista a film és az „oroszok” oroszul beszélnek (angol felirattal); vagy a nézők kedvéért (a realizmust feladva) az első pillanattól kezdve angolul beszélnek, orosz akcentussal. Ezek ötvözésével egy kompromisszumot választottak: a kezdő orosz beszélgetések valóban oroszul hangzanak el, majd a kapitány kabinjában, amikor a politikai tiszt beleolvas a kapitány könyvébe, amit a feleségétől kapott, a mondat közben átvált angolra, és akcentus nélkül folytatja a felolvasást. Később, amikor az amerikaiak átszállnak a Vörös Októberre, az oroszok újból oroszul beszélnek, majd itt is egy idő után átváltanak angolra, amikor kiderül, hogy Ryan ért oroszul. Egy tengeralattjáró belsejében nem volt praktikus forgatni, ezért a Paramount összesen öt makettet épített (amik 15 méter oldalszélességűek voltak), a Vörös Október és a Dallas belső jeleneteinek forgatására. Ezek padlóját hidraulikusan mozgatni, elsősorban dönteni lehetett. Sean Connery nyilatkozata szerint: „Klausztrofóbiás érzés volt 62 emberrel összezárva lenni egy szűk kis helyen, 15 méterrel a talaj fölött. Hamar nagyon meleg lett bent, ráadásul hajlamos vagyok tengeribetegnek lenni. A padlót akár 45 fokban is meg tudták dönteni. Nagyon zavaró volt.”[3] A színész négy hétig forgatott itt, majd még hónapokig vettek fel jeleneteket a Los Angeles közeli vizeken, Port Angelesben (Washington állam).[3] Mivel a film még a fejlett számítógépes grafikai módszerek előtt készült, egy valóságos szovjet Tájfun-osztályú tengeralattjáró (ennek felel meg a Vörös Október is) víz fölött látszó makettjét készítették el. A filmezés 1989 márciusában a USS Reuben James (FFG-57) hajó fedélzetén folyt, a Juan de Fuca szoros és a Puget Sound térségében. A hajó az amerikai parti őrséghez tartozott, és Port Angelesben állomásozott. A HSL-43 típusú harci helikopterek a haditengerészet Whidbey Island-i légi bázisáról szálltak fel. A víz alatti felvételeknél egy kis méretű modellt és füstöt alkalmaztak. A modellhez 12 eres kábel csatlakozott a kellően sima és precíz mozgatás érdekében. Az akkoriban gyermekcipőben járó számítógépes grafikával a buborékokat és a víz alatti objektumokat állították elő. 1990 februárjában, nem sokkal a film bemutatója előtt a szovjet kormány bejelentette, hogy megszűnt a Kommunista Párt hatalma, és ezzel gyakorlatilag véget ért a hidegháború. Ennek tudatában a film elején egy szöveg jelenik meg, ami szerint a történet 1984-ben játszódik, a hidegháború idején. (ez teljesen korrekt, hiszen a film alapjául szolgáló regény 1984-ben jelent meg)[4] Tony Seiniger tervezte a film poszterét és ehhez a szovjet poszterművészetből merített ihletet. A cél a high-tech thriller hangsúlyozása volt a politikai elemek háttérbe szorításával.[4] A film zenéjeAz eredeti filmzene 10 szerzeményből áll, ezeket Basil Poledouris komponálta. A film zenei albumából hiányzik néhány zenei motívum a filmből, ezek között az a rész, ahol a Vörös Október legénysége a szovjet himnuszt énekli. A zene anyag korlátait jelenti, hogy eredetileg kompakt kazettán akarták megjelentetni. Később átdolgozták a kompaktlemezes kiadás számára. A zene hasonlóságot mutat az orosz hadsereg zenekarainak dalaival és ugyanakkor hidegháborús hangulatot áraszt. A zenei anyagot a film számára készítették. A filmből leginkább ismertté vált dal a Hymn To Red October. Sokan azt gondolják, hogy ez eredetileg az orosz hadsereg dala, és tévesen az orosz haditengerészet himnuszaként is hivatkoznak rá.
FogadtatásA Vadászat a Vörös Októberre 1225 moziban jelent meg 1990. március 2-án, a kezdő hétvégéjén 17 millió dollár bevételre tett szert; ez több volt, mint a költségvetés fele.[1] A film összbevétele Észak-Amerikában 122 millió dollár volt, világszerte pedig összesen 200 milliót szerzett.[1] Kritikai visszhangA film pozitív reakciókat kapott a kritikusoktól. A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes 88%-ra értékelte 73 kritikus véleménye alapján.[6] Roger Ebert filmkritikus szerint: „Ügyes, hatásos film, ami bevon minket egy okos, megtévesztő játékba.” [7] Gene Siskel dicsérte a film technikai színvonalát és Baldwin meggyőző alakítását Jack Ryanként. Nick Schager, a Slant magazin kritikusa megjegyzi: „A »Vadászat a Vörös Októberre« olyan thriller, ami a székéhez szögezi az embert, és kiállja az idő próbáját.” [8] A Newsweek kritikusa, David Ansen azt írta róla: „A »Vörös Október« nem elég izgalmas. Mint egy túltöltött teáskanna, túl sokáig tart, míg eléri a forráspontot.” [9] Díjak, elismerésekA film 1991-ben elnyerte a „legjobb hangvágás” Oscar-díját.[10] Hidegháborús vonatkozásokA film a titkos fejlesztésekkel és a tengeralattjárók harcászatával foglalkozó közösség körében kisebb szenzációt keltett.[11][12] Az egyik jelenetben, amikor a USS Dallas a kanyonokban üldözi a Vörös Októbert, elhangzik, hogy a legénység „gravitációs anomáliát” észlel. Ez akkoriban az amerikai tengeralattjárókon egy titkos eljárás, a gravimetria alkalmazása volt, ami gravitációs eltérések alapján passzív észlelést tesz lehetővé. A milliárd-dolláros fejlesztés, amit a Bell Aerospace végzett, abban az időben titkos technológia volt. Bár már 1973 óta fejlesztették, csak néhány Ohio-osztályú tengeralattjárón alkalmazták. A Bell Aerospace később eladta a technológiát a Bell Geospace-nek, ami olajkutatásra használja.[13] ÉrdekességA tengeralattjárón lévő szonár csak a haladási irány felé képes „látni”, a hajó mögé nem (ott a saját hajtóműve hangja minden egyéb zajt elfed). Ezért, hogy az esetleges követőt észrevegyék, a Vörös Október többször hirtelen megfordul 180°-kal. Az amerikaiak ezt a műveletet „Trükkös Iván”-nak nevezik, több okból:
Mivel az amerikaiak nem tudják a szovjet tengeralattjáró valódi nevét (=Vörös Október), Tájfun-7-nek nevezik, mert 6 Tájfun-osztályú hajó már szerepel a számítógép adatbázisában. Fordítás
Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=icon}
Portal di Ensiklopedia Dunia
