Vöő Gabriella
Vöő Gabriella (született Zattler,[2] asszonynevén Vöőné, Kolozsvár, 1937. augusztus 26. – Pécs, 2006. március 14.)[3] erdélyi magyar néprajzkutató, néprajzi szakíró, Vöő István (1934) felesége. Életútja, munkásságaKözépiskoláit Kolozsváron végezte (1954), majd a Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát (1959). A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen 1980-ban szerzett doktori címet, Szigeti József irodalomtörténész irányítása alatt. Disszertációjának közölt változata a Tréfás népi elbeszélések című kötet. 1960-tól a Román Akadémia kolozsvári Folklór Intézetének (később: Archívumának) tudományos munkatársa, később főkutatója. Tanulmányait az Erdélyi Múzeum, az Ethnographia, a Művelődés, Néprajzi Látóhatár, a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, TETT közölte; tanulmány- és konferenciakötetek közül A II. Békéscsabai Nemzetközi Néprajzi Nemzetiségkutató Konferencia előadásai (Békéscsaba–Budapest, 1981), a Nemzetiség – identitás (Debrecen–Békéscsaba, 1991), A Duna menti népek hagyományos műveltsége (Budapest, 1991), a Népi vallásosság a Kárpát-medencében (Budapest, 1997), Az együttélés évezrede a Kárpát-medencében (Békéscsaba–Debrecen, 1998). Gondozásában és kísérő tanulmányával jelent meg Duka János Kilenc kéve hány kalangya? c. székely népi anekdotagyűjtése (Bukarest, 1985; ua. újrakiadásban Üti Páké Barátost címmel, Csíkszereda–Budapest, 1995) és Imreh Lajos Sáska sógor (Bukarest, 1985) című, tréfás történeteket tartalmazó kötete. Önálló és gondozásában megjelent kötetei
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia