|
Vándor Sándor
 Vándor Sándor, Venetianer (Miskolc, 1901. július 28.[3] – Sopronbánfalva, 1945. január 14.) magyar karmester, zeneszerző, eszperantista. Életpályája Venetianer Jakab [4] liptószentmiklósi születésű orvos és Polacsek Róza fia. Két testvére volt: Erzsébet (1898) és Margit (1904). Szülei a holokauszt áldozatai lettek.[5] 1919-ben – a Tanácsköztársaság idején – forradalmi diáktanácsot szervezett, amiért később az ország összes középiskolájából kizárták. 1921-ben Berlinben, 1921 és 1924 között Lipcsében tanult. Ezt követően közel nyolc évig Olaszországban dolgozott, operai korrepetitor volt. 1932-ben tért vissza Magyarországra, Sopronban lett a színház karmestere, de Budapesten és Miskolcon is dolgozott. 1936-ban vette át a Szalmás-kórus tagjainak egy részéből alakult énekkar vezetését, amely később Budapesti Vándor Kórus néven lett országosan ismert (de más munkáskórusokat is irányított). A kórusmozgalom területén elkötelezett módon népszerűsítette Bartók Béla, Kodály Zoltán és más kortárs zeneszerzők műveit, de maga is írt kórusműveket, több József Attila-költeményt is megzenésített. József Attilával közvetlen munkakapcsolatban állt, és többször is megbeszélte vele a verseire írt kórusműveket, gyakran így alakult ki a művek végleges formája. Vándor Sándor a nyilasterror áldozata lett. 1944 novemberében Sopronbánfalvára hurcolták, ahol a kínzásokba belehalt. EmlékezeteSírja Budapesten, a Kerepesi temetőben van, síremléke Farkas Aladár szobrászművész alkotása. Miskolcon a rendszerváltásig a mai Király utca viselte a nevét. Sopronban és Budapesten a XVIII. kerületben neveztek el utcát róla, Tiszaújvárosban pedig zeneiskola viseli a nevét. Főbb művei
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
