Vágó Pál (festő)

Ez a szócikk a festőművészről szól. Hasonló címmel lásd még: Vágó Pál (egyértelműsítő lap).

Vágó Pál
Goszleth István fotója
Született	1853. június 6.[1][2] Jászapáti[3]
Elhunyt	1928. október 15. (75 évesen)[1][2] Budapest
Állampolgársága	magyar osztrák
Gyermekei	Vágó Pál
Foglalkozása	festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Vágó Pál témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Vágó Pál szülőháza

Vágó Pál (Jászapáti, 1853. június 6.[4] – Budapest, 1928. október 15.) magyar festőművész.

Életpályája

Szeged szebb lesz mint volt

Vágó Ignác és Antal Terézia fia. Eredetileg jogásznak tanult, de Münchenben Wagner Sándor mesteriskolájában, majd Párizsban Jean-Paul Laurens-nél festészeti tanulmányokat folytatott. Eleinte müncheni akadémikus stílusú tárgyias felfogású életképeket festett (Jár a baba, Menekülők), hazajőve jászsági és más alföldi jeleneteket (Jászapáti táj, Húsvéti öntözés) festett, s állított ki Budapesten nagy sikerrel, elnyerte a Műcsarnok 1887-es nagydíját. 1881-ben nagy sikert aratott az 1879-es szegedi árvízről festett képével, amiben nagyon jellegzetesen ragadta meg a katasztrófa utáni tanácstalanságot, döbbenetet, mely a királyt, sőt egész Európát meghatotta.

Később Székely Bertalan, Madarász Viktor hagyományainak szellemében monumentális magyar történelmi képeket festett kiváló kompozícióteremtő- és alakábrázoló képességgel. Az alakok mozgásának érzékeltetése, akár nagy tömegben is, nem okozott számára gondot. Mednyánszky Lászlóval, Olgyay Ferenccel együtt jócskán kivette részét Feszty Árpád A magyarok bejövetele c., azóta Feszty-körkép néven híressé vált monumentális alkotás megfestésében, de egymaga is képes volt monumentális történelmi jelenetek ábrázolására.

A millenáris ünnepségek idején (1896 körül) igen foglalkoztatott festő volt, amely bizonyítottan nagy mesterségbeli tudásának és az ezzel párosuló nagy teljesítőképességének volt köszönhető. 1897-ben részt vett a monumentális Erdélyi körkép megfestésében, mely a lengyel Jan Styka vezetésével készült. Kivette részét a 21 kötetes „Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben” c. sorozat illusztrációinak előkészítésében. Freskókat is festett a jászapáti templomban és a volt Ludovika Akadémián, ez utóbbit Pataky Lászlóval együtt.

A legmagasabb kitüntetést A huszárság diadalútja c. (1899) történelmi pannója hozta meg számára, itthon Lotz-díjjal tüntették ki, Franciaországban a francia Becsületrenddel jutalmazták. E kép 1996 óta a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban látható a Vágó Pál Emlékbizottságnak köszönhetően.

Halála után, 1929-ben rendeztek műveiből kiállítást a Műcsarnokban. Hagyatékával jelenleg a Vágó Pál Emlékbizottság törődik.[5] Számos művét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria.

Művei

Életképek

• Jár a baba (1881)
• Gyík
• Szegedi árvíz (1881)
• Menekülők (1882)
• Olvasó öregasszony (1883)
• Jászapáti táj
• Húsvéti öntözők
• Vonó négyes
• Birkózó bikák
• Víg társaság (1890)
• Zsuzsanna és a vének

Történeti kompozíciók

Magyarok Kijev előtt (1896-99)

• Magyarok Kijev előtt (népvándorlás kora) (1882) (olaj, vászon 150x250 cm; (MNG)
• A magyarok bejövetele avagy a Feszty-körkép (1893-94)
• Erdélyi körkép, azaz Bem-Petőfi körkép (Nagyszeben bevétele, 1849. március 11.) (1898) (olaj, vászon, 120x15m; jelenleg restaurálás alatt Lengyelországban)
• Ferenc József zászlaja alatt huszárroham (1898) (Vázlat, olaj, vászon 2x? m.; magántulajdonban)
• A huszárság diadalútja történelmi pannó (1899) (18 m hosszú, 3,5 m magas; a Hadtörténelmi Múzeumban látható 1996 óta)
• Szeged szebb lesz mint volt (1902) (olaj, vászon, 7x4 m; a szegedi Móra Ferenc Múzeum dísztermében)
• Budavár bevétele 1849-ben (1906) (olaj, vászon 6x3,7 m; MNG tulajdona, letétben a Budavári Önkormányzat dísztermében)

Könyvillusztrációk

• Az Osztrák–Magyar Monarchia Írásban és Képben. 1-21. köt. Budapest : Révai, 1887-1901.

Díjai, elismerései

• A Műcsarnok nagydíja (1887)
• Lotz-díj (1899)
• Legion d'Honneur (francia Becsületrend) (1900)

Jegyzetek

1. RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
2. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
3. 00168307
4. Születési bejegyzése a jászapáti római katolikus keresztelési akv. 168/1853. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. december 29.)
5. VÁGÓ PÁL festőművész emlékére. [2009. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 1.)

Források

• Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
• Művészeti lexikon. 4. köt. 3. kiad. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1981-84. ISBN 9630523647

Külső hivatkozások

• A Vágó Pál Emlékbizottság honlapja
• Vágó Pál festői munkássága
• Síremléke, szülő- és műteremháza, emléktáblái és mellszobra Jászapátiban