Tugan Tajmurazovics Szohijev
Tugan Tajmurazovics Szohijev (oszét nyelven Сохиты Таймуразы фырт Тугъан, oroszul Туган Таймуразович Сохиев; Ordzsonikidze, 1977. október 21. –) oszét származású orosz karmester. Élete, munkásságaTugan Szohijev 1977-ben született Ordzsonikidzében, a mai Vlagyikavkazban. Mérnök és tanár szülei bátorítására hétévesen zongoratanulmányokba kezdett, majd Anatolij Briszkin hatására a karmesterséggel próbálkozott. Az Ordzsonikidze Művészeti Iskolában Briszkinnél tanult, és 17 évesen bemutatkozhatott az Észak-Oszétia Állami Filharmonikus Zenekar élén, majd a szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzervatóriumban, Ilja Muszinnál folytatta tanulmányait. Muszin 1999-ben meghalt, és Jurij Tyermikanov vette át az osztályt. Szohijev 2001-ben végzett a konzervatóriumban. Az első operabemutatója 2002-ben Izlandon volt, Puccini Bohéméletét vezényelte. E produkciója nyomán, 2003-ban lett a Walesi Nemzeti Opera zeneigazgatója, ötéves szerződéssel. Átvette a Don Giovannit, a Parasztbecsületet és a Bajazzókat. 2003-ban az Anyeginnel debütált a Metropolitan Operában. Ez lett első saját bemutatója Walesben is, Amanda Roocroft volt Tatyjana, Vlagyimir Moroz Anyegin, Marius Brenciu Lenszkij, Brindley Sherratt Gremin. A walesi együttműködés nem volt hosszú életű, Szohijev 2004 augusztusában, együttműködési problémákra hivatkozva lemondott. 2003-ban a Londoni Filharmonikus Zenekart vezényelte, Rachmaninov 2. szimfóniáját adták elő. 2004-ben Prokofjev Három narancs szerelmesét vezényelte az Aix-en-Provence-i fesztiválon, majd sikert aratott Luxemburgban és a madridi Teatro Realban is. 2008-ban az Orchestre National du Capitole de Toulouse vezető karmestere és művészeti vezetője lett, de ezt megelőzően 2005-től már a zenekar fő vendégkarmestere és művészeti tanácsadója volt. Párizsi bemutatkozásuk után megkapta a Francia Kritikusok Szövetségétől a „Révélation musicale de l'année” elismerést. 2006-ban a hustoni Gradnd Operában mutatta be – nagy sikert aratva – a Borisz Godunovot. Mindezek mellett 2005-től folyamatosan közreműködik a szentpétervári Mariinszkij Színház előadásain, ahol bemutatta – többek között – Rossini Reimsi utazását, Bizet Carmenjét és Rimszkij-Korszakov Szaltán cárját. Számos koncertet adott Franciaország, Németország, Ausztria, Horvátország, Spanyolország, Kína és Japán különböző városaiban, Bécsben, Ljubljanában, Zágrábban, San Sebastianban, Valenciában. 2010-től 2016-ig a Deutsches Symphonie-Orchester Berlin karmestere és művészeti igazgatója volt, 2014 januárjában pedig a moszkvai Bolsoj zeneigazgatója lett. Itt olyan műveket mutatott be, mint a Borisz Godunov, a Faust elkárhozása, a Katyerina Izmajlova, a Hópelyhecske, A pszkovi lány, a Così fan tutte, A sevillai borbély. Mindemellett koncertezik a világ számos városában, utazó karmesterként olyan zenekarok élén állt, mint például a Chicagói Szimfonikus Zenekar, a Londoni Szimfonikus Zenekar, a Philadelphia Orchestra, a Lipcsei Gewandhaus Zenekar, a Bécsi Filharmonikusok és a Berlini Filharmonikus Zenekar. Vendégkarmesterként közreműködött az Orchestre National de France, a DSO Berlin, a RAI Torino, a Finn Rádió Zenekara, az Oslói Filharmonikusok, a Royal Concertgebouw, a Müncheni Filharmonikusok, a Svéd Rádió Szimfonikus Zenekara, a Bournemouth Symphony, a Milánói Scala Zenekara, a müncheni Bayerische Staatsoper zenekara, az Accademia Nazionale di Santa Cecilia zenekara, az NHK Symphony és az Orosz Nemzeti Filharmonikusok koncertjein. 2022. márciusban, az Ukrajna elleni orosz invázió idején a művész bejelentette lemondási szándékát. Közölte: „Választanom kell zenei családjaim között. S mivel abba a helyzetbe kerültem, hogy választanom kell szeretett orosz muzsikusaim és szeretett francia zenészeim között, úgy döntöttem, lemondok a Bolsoj művészeti vezetői és főkarmesteri posztjáról, és távozom a toulouse-i nemzeti hangversenyzenekar zenei vezetői tisztségéből is”.[2] Felvételei
JegyzetekFordításEz a szócikk részben vagy egészben a Tugan Sokhiev című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia