Troodontidae
A Troodontidae a dinoszauruszok Theropoda alrendjének egy családja. A késő jurakorban jelentek meg, és a kréta végén haltak ki. A dromaeosauridákkal együtt a Deinonychosauria alrendágba tartoznak. JellegzetességekKis méretű, madárszerű dinoszauruszok voltak hosszú hátsó végtagokkal. Lábaikon a második ujj a dromaeosauridákhoz hasonlóan egy megnagyobbodott, sarló alakú karmot viselt, bár a troodontidák esetében ez a karom nem volt olyan mértékben görbült és hátrahajtható, mint rokonaiknál. Agytérfogat és érzékszervekA troodontidák a többi dinoszauruszhoz képest nagy agytérfogattal rendelkeztek, amely a ma élő futómadarakéval vetekedett. A szintén nagy méretű szemgödrök előre néztek, ami arra utal, hogy a troodontidáknak jól fejlett térlátásuk lehetett. Az agykoponya és a szemgödör jellegei alapján korábban az ornithomimosauriákkal közösen a "Bullatosauria" nevű csoportba sorolták őket, bár ma már valószínűnek tűnik, hogy ez a csoportosítás érvénytelen, és a troodontidák inkább a dromaeosauridákkal álltak közelebbi rokonságban. A troodontidák középfüle rendkívül kiterjedt üregekkel rendelkezett, és füleik a mai baglyokéhoz hasonlóan aszimmetrikusan helyezkedtek el a koponyájukon, ami arra enged következtetni, hogy a hallás fontos szerepet játszhatott a zsákmányszerzésükben.[1][2] Ezek az érzékszervi specializációk sokak szerint arra utalnak, hogy a troodontidák éjszakai életmódot folytató ragadozók lehettek. Fogazat és táplálkozásBár sok szakértő szerint a troodontidák ragadozó életmódot folytattak, egyes fajok fogazata arról árulkodik, hogy a család bizonyos tagjai mindenevők vagy akár növényevők is lehettek.[3] Míg a Byronosaurus tűhegyes fogai remekül megfelelhettek a kis méretű zsákmányállatok megragadására, addig például a Troodon lapos, levél alakú, és durván recézett élű fogai inkább a növényevő dinoszauruszokéra hasonlítottak (a hasonlóság annyira megtévesztő, hogy Gilmore a Troodon fogait 1924-ben a Stegoceras nevű pachycephalosauriához sorolta). A Troodon állkapcsának U alakú ízesülése a növényevésre specializálódott leguánokéra emlékeztet. Tollas kültakaróA család egyetlen tagja, amelynél a kültakaró maradványai is megőrződtek, a Jinfengopteryx. Felfedezése előtt a tollazatra közvetett bizonyítékot a közeli rokon dromaeosauridák és az Archaeopteryx toll-lenyomatai szolgáltattak, illetve szárnytollak jelenlétére engedett következtetni a család néhány tagjának (Mei, Sinornithoides) megkövült csontváza, melyek sok mai madár pihenő testhelyzetére emlékeztető pózban, a szárny alá dugott fejjel maradtak fenn.[4] RendszertanKladogram[5]
Jegyzetek
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia