|
Triznya Mátyás
Triznya Mátyás, olaszul Mattia Triznya (Budapest, 1922. május 29. – Róma, 1991. október 18.) Olaszországba emigrált magyar festő, díszletfestő, látványtervező, operatőr. Élete 1940-ben a pesti piarista gimnáziumban érettségizett. Édesapja jó nevű Váci utcai cipőüzletét folytatandó, először a közgazdasági egyetemen kezdte meg tanulmányait, de művészi és filozófiai hajlamát követve hamar váltott: 1941–1943 között a Képzőművészeti Főiskolán, majd a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán tanult. 1944-ben feleségül vette Szőnyi Zsuzsát. 1949-ben, a kommunisták teremtette hazai viszonyok elől Olaszországba emigráltak. 1950–51-ben Rómában díszletfestő és operatőr volt a Cinecittàban; 1953-tól 1978-ig filmtechnikusként dolgozott a SPES római filmlaboratóriumában. 1955-től számos kiállítása volt Olaszországban és szerte Európában. 1973-ban a római Accademia Tiberina tagja lett. 1977-ben elnyerte a római Dante Alighieri képzőművészeti díj aranyérmét. 1992-ben a Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási Minisztere posztumusz, Pro Cultura Hungarica díjjal tüntette ki. Elsősorban akvarellben dolgozott, a fény és a szín kapcsolatának problematikáját boncolgató lapjain római városképeket, laziói tájakat, svájci hegyvidéki látvànyokat örökített meg, kedvelt műfaja volt a csendélet és a portré (?). Mesterei: Varga Nándor Lajos, Szőnyi István. Jó barátságot ápolt Szabó Ferenc jezsuita szerzetessel, akivel közös kiadványuk is megjelent. Ars poeticája: „Kíváncsibb vagyok az ember művére, arra, hogy az hogyan illeszkedik a természetbe, mint magára az emberre”.[1] Feleségével Szőnyi Zsuzsával – mestere leányával – évtizedeken át működtették szombatonként, római lakásukon a Triznya-kocsma néven ismert művészeti szalont, ahol írók, költők, képző- és zeneművészek leltek barátságos, rakottkrumplis fogadtatásra. Pilinszky János, Weöres Sándor, Márai Sándor, Esterházy Péter, Karinthy Ferenc, Jancsó Miklós, Sebestyén Márta, Komoróczy Géza, Mensáros László mellett emigránsok, de alkalmi vendégek is. Özvegye számos könyvet jelentetett meg életükről, levelezésükről itthon maradt rokonaikkal, az olasz rádió magyar adásában és a SZER-ben töltött majd fél évszázadáról.[2] Díjai, kitüntetései
Kiállításai
AlkotásaiNéhány képzőművészeti munkája
Filmes munkái
Publikációi
Kapcsolódó szócikkekJegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
