Trócsányi Dezső
Trócsányi Dezső (Sárospatak, 1889. január 2. – Pápa, 1962. szeptember 7.[2]) magyar filozófiai és pedagógiai író, művelődéstörténész. Életpályája![]() Sárospatakon végezte el a református teológiai akadémiát. A kolozsvári egyetem bölcsészeti karán szerzett tanári és bölcsészdoktori oklevelet (1915). Hazai tanulmányai végeztével Németországban (Berlinben, Marburgban és Lipcsében) volt ösztöndíjas. Miskolcon és Kunszentmártonban tanított. 1917-től Pápán oktatott magyar–német szakon. 1929-ig középiskolai tanárként dolgozott. 1929–1951 között a pápai református teológiai akadémián a filozófia és pedagógia tanára volt. 1941-ben Szathmáry Lajossal együtt megszervezte a pápai népfőiskolát. 1951–1962 között a dunántúli református egyházkerület levéltárosaként tevékenykedett. Filozófusként a Böhm Károly-féle magyar újkantiánus iskolához tartozott. Több középiskolai magyar nyelvtankönyvet írt. CsaládjaSzülei Trócsányi Bertalan és Radácsi Julianna voltak.[3] Testvérei: Trócsányi Zoltán (1886–1971) magyar nyelvész és Trócsányi György (1896–1973) műfordító volt. 1920-ban Szentesen házasságot kötött Fábián-Tóth Bertával. Fia, Trócsányi Zsolt (1926–1987) magyar történész, levéltáros volt. Sírja az Óbudai temetőben található (20-370). Művei
Jegyzetek
Források
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia