Tomislav Ivančić
Tomislav Ivančić (Davor, 1938. november 30. – 2017. február 17.), horvát katolikus pap, filozófus, teológus, teológiai író, műfordító, egyetemi tanár, a Zágrábi Egyetem megválasztott rektora. ÉleteKözépiskolai tanulmányait 1958-ban fejezte be Zágrábban, majd a Zágrábi Egyetem Katolikus Teológiai Karán tanult filozófiát és teológiát. Ezután Rómában a Pápai Gergely Egyetemen tanult és diplomázott, ahol 1971-ben doktorált.[5] 1966-ban szentelték pappá.[6] 1971-től a Katolikus Teológiai Kar Fundamentális Teológia Tanszékének munkatársa. 1976-ban adjunktussá választották, 1999-től rendes professzor. Tanított még az Egyházzenei Intézetben és a KBF Világiak Teológiai Kulturális Intézetében, a Jézus Társaság Filozófiai Karán és a Zágrábi Egyetem Villamosmérnöki és Számítástechnikai Karán.[6] 1983-ban a zágrábi káptalan kanonokja, 1984-ben csázmai főesperes lett. 1984-ig lelkipásztori munkát is végzett a zágrábi Szent Vince-templomban, később pedig a zágrábi székesegyházban. A hazai és külföldi pedagógiai, teológiai és evangelizációs tanfolyamok, összejövetelek szervezése terén 1971 óta megszerzett tapasztalatai alapján 1990-ben megalapította a Lelki Segélyközpontot, melynek munkájában a hagioterápia módszerét alkalmazza. 1998 és 2001 között a Katolikus Teológiai Kar dékáni feladatát látta el.[5] 2001. szeptember 18-án az egyetem rektorává választották, melyről betegsége miatt rövid idő után lemondott anélkül, hogy a rektori posztot elfoglalta volna. A lemondást az egyetem szenátusa 2001. december 20-án elfogadta.[5] 2004. február 9-én II. János Pál pápa a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagjává nevezte ki, amelynek elnöke volt. XVI. Benedek pápa a Hittani Kongregáció prefektusává nevezte ki. Ivančić a Horvátországban nagyon népszerű „Uram, taníts meg minket imádkozni” című rádióműsor szerzője és műsorvezetője volt, amelyet a tanév folyamán sugároznak. 2017. február 17-én halt meg Zágrábban. Tudományos munkásságaVendégoktatóként számos hazai és külföldi karon és intézetben tartott előadást. Tudományos munkásságának területei a filozófia, a teológia és az irodalom. Számos szellemi elmélkedést és oktatást szolgáló művet adott ki. A tömeges imaösszejövetelek kezdeményezője. Tagja a Műfordítók Társaságának.[5] Előadásokat tartott karközi ökumenikus szimpóziumokon, teológiai-lelkészi heteken és katolikus nyári és téli iskolákban, valamint tudományos és teológiai összejöveteleken otthon és külföldön. Tanulmányozta a kinyilatkoztatás, az eklézsiológia, a kereszténység eredetét, a teológiai ismeretelméletet, az ateizmus, a vallások és a kereszténység kapcsolatát, valamint az új vallási mozgalmakat. Több mint 500 pasztorális, lelki és teológiai-gyakorlati tartalmú tudományos és szakmai könyv, kézikönyv és cikk szerzője volt.[6] Főbb művei
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia