Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár

Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár
Típus	archívum könyvtár
Cím	Kálvin tér 16., 4044 Debrecen
Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár Pozíció Debrecen térképén
é. sz. 47° 32′ 01″, k. h. 21° 37′ 25″47.5335, 21.623476Koordináták: é. sz. 47° 32′ 01″, k. h. 21° 37′ 25″47.5335, 21.623476
A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár weboldala
Sablon Wikidata Segítség

A Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár eredetét tekintve két részből áll: a Kollégium hivatalos irataiból és a Tiszántúli Református Egyházkerület 1821-ben ide telepített és azóta folyamatosan bővülő iratanyagából.

Története

A Kollégium levéltárát kezdetben a Coetus tisztségviselői gondozták. Az iratok első katalógusát Hatvani István professzor állította össze 1750-ben, majd 1760 körül Sinai Miklós professzor, a gyűjtemény első őre különítette el a Nagykönyvtár anyagától. Ebben az időben, nyilván az anyag nagyságának növekedése miatt, a „leveles láda” elnevezést fölváltotta a „tabulárium”. 1794-ben Budai Ézsaiás került a Levéltár élére. Az ő javaslatára került a Kollégiumba az egyházkerület levéltári anyaga, de azt továbbra is elkülönítve kezelték. A Kollégium újjáépítése után 1823-ban külön levéltári szoba jött létre. Ezt követően előbb Kerekes Ferenc, majd Búzás Pál, id. Révész Imre és végül a századfordulón Balogh Ferenc irányította az intézményt. Ők kezdték el a levéltári anyag tudományos rendszerezését (az első rendszeres katalógus Búzás Pál jogi professzor munkája).

1923–1940 között Csikesz Sándor teológiai professzor vezette a Levéltárat. Nagy buzgalommal végezte munkáját, azonban az általa készített levéltári mutató sok tekintetben már elavult módszereket tükröz. A második világháborúban kórházként használt levéltári helyiségek anyaga összekeveredett. Az iratok újrarendezését Nagy Sándor vallástanár, levéltáros kezdte meg, majd Kiss Sándor folytatta. Időközben 1952-ben megtörtént a kollégiumi és az egyházkerületi levéltári anyagának egyesítése. 1969-ben az egyházi levéltárakat tudományos szaklevéltárrá minősítették át. Ennek megfelelően kezdődött meg ezután a levéltár anyagának korszerű rendszerezése Kormos László levéltári igazgató vezetésével, mely munka ma is folyik.[1]

Napjainkban

Ma itt őrzik a Tiszántúl református egyházi életére és a Debreceni Kollégium történetére vonatkozó iratok jelentős részét. Az Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár nyilvános kutatóhely, ahol mintegy 1500 (111 fond) folyóméter rendezett forrásanyag várja a kutatókat. Ennek mintegy egyharmada a Református Kollégium tagintézményeihez tartozik. A Levéltár kutatói szobája és raktárhelyiségei a Kollégium északi szárnyának első emeletén, a Hittudományi Egyetem és a Díszterem szomszédságában találhatóak.

Jegyzetek

1. Győri L. János. „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története. Tiszántúli Református Egyházkerület, 124. o. (2008). ISBN 9638713402 

Források

• Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma és Diákotthona honlapja
• Győri L. János: „Egész Magyarországnak és Erdélységnek... világosító lámpása” – A Debreceni Református Kollégium története, Tiszántúli Református Egyházkerület kiadása, Debrecen 2008, ISBN 963-871-340-2
• A Debreceni Református Kollégium története (főszerk. Kocsis Elemér), Debrecen 1988, ISBN 963-300-301-6