Ticonderoga osztály
A Ticonderoga osztály az Amerikai Haditengerészet legkorszerűbb cirkálóosztálya, melyet az 1978-as költségvetési évben rendeltek meg és kezdték el tervezni. Eredetileg rombolóosztálynak készült, a Spruance osztály hajótestét vették alapul, azonban a terveket módosították, felszerelték fázisvezérelt antennarácsú rádiólokátorral, valamint az áttervezés alatt képessé tették az Aegis harcászati fegyverrendszer és az AN/SPY–1 felderítő és tűzvezető rádiólokátor hordozására, mellyel típusbesorolását DDG-ről CG-re változtatták, röviddel a Ticonderoga és a Yorktown sólyára tétele előtt. Az osztály egységei többcélú hadihajók, fő támadóeszközeik a manőverező robotrepülőgépek, hajóromboló és légvédelmi rakéták, melyeket a hajótestbe épített függőleges indítótubusokban (Mk.41 VLS) tárolnak és onnan vetnek be. A VLS-ekből indítható a Tomahawk robotrepülőgép, mellyel hadműveleti és harcászati célok támadhatóak, vagy a légi célok ellen bevethető Standard rakétacsalád valamelyike, illetve az RGM–84 Harpoon felszíni célok elleni robotrepülőgép. A hajó hátsó szekciójában helikopter-leszálló platform lett kiépítve (LAMPS III), valamint szonárrendszerekkel képesek a felszín alatti célok felderítésére és leküzdésére. A Ticonderoga osztály egységei a repülőgép-hordozóval felszerelt csapásmérő kötelék (carrier battle groups) alapvető részét képezik, kétjáratú támadócsoportok védelmét szintúgy képesek ellátni, ahogyan tengerzárakat létrehozni és hajókíséretet is.[1] Összesen 27 hajóegységet adtak át az amerikai haditengerészetnek, melyből 19-et az Ingalls Shipbuilding és 8-at a Bath Iron Works (BIW) épített meg. Egy kivételével (USS Thomas S. Gates (CG–51)) mindegyik hajóegység névadója az amerikai hadtörténelem valamely neves eseménye lett, illetve az utolsó tizenkettő a második világháborúban aktív szolgálatot teljesítő repülőgép-hordozók névadóinak. Építésük 1980-tól 1994-ig folyamatos volt, váltótípusa egyelőre nem ismert, a program a CG(X) fedőnév alatt fut. Hadrendbe állásukkal a négy megépített Virginia osztályú cirkálót kivonták a szolgálatból. Egy hírhedtté vált eset is az osztály harmadik egységéhez kapcsolódik. A USS Vincennes (CG–49) 1988. július 3-án a Hormuzi-szorosban hibás célazonosítást követően, miután iráni F–14-nek azonosították, SM–2MR légvédelmi Standard rakétájával lelőtte az Iran Air 655-ös járatát. A balesetben a repülőgépen utazó mind a 290 ember életét vesztette. Az első öt hajót a 2000-es évek elején kivonták a hadrendből, felújításuk, átépítésük költségvonzatai miatt. Az osztály névadóját múzeumhajóvá építik, a Valley Forge-ot Hawaii mellett elsüllyesztették, a megmaradt hármat pedig szétvágják. A legyártott mennyiségből jelenleg 22 áll szolgálatban, mindegyik a 2×61 tubusos Mk.41 VLS-szel van felszerelve. A Virginia osztály kivonásával egyedüli cirkálóosztálya lett a US Navy-nek. A Ticonderogák váltótípusa tervezési szakaszban van, a program CG(X) fejlesztési néven ismert. Jegyzetek
Fordítás
|
Portal di Ensiklopedia Dunia