|
This Used to Be My Playground
A This Used to Be My Playground című dal Madonna amerikai énekesnő 1992. június 16-án megjelent kislemeze. Madonna ebben az évben szerepelt a Micsoda csapat! című filmben, mely egy valós életű valós életbeli amerikai lány baseballhoz kötődését ábrázolja. Madonnát felkérték, hogy rögzítsen egy dalt a filmhez. Azonban ekkor eléggé elfoglalt volt ötödik stúdióalbuma az Erotica felvételei miatt, melyet Shep Pettibone producerrel rögzített. Néhány ötlet után két nap múlva előálltak a dal címével "This Used to Be My Playground". Miután a dalt megmutatták Penny Marshall rendező csapatának, a dal önálló kislemezként jelent meg a Warner Bros. kiadásában. A szerződéses kötelezettségek miatt azonban nem szerepel a filmzenei albumon, és majd később a Barcelona Gold válogatásalbumra került fel, mely a nyár folyamán jelent meg, valamint Madonna 1995-ös Something to Remember című balladákat tartalmazó albumán. A Madonna és Pettibone által írt dal, volt az első alkalom, hogy Pettibone vonós hangszerekkel dolgozott. Madonna a dalt egy Shure SM57 tipusú mikrofonnal rögzítette, zongora, orgona, és vonósok közreműködésével, és alap dob hangokkal. A dal záró felvétele után újra kellett készíteni a zenekari részt, hogy igazodjon a dalhoz. A "This Used to Be My Playground" egy billentyűs és húros hangszerekkel kezdődik, mely során Madonna visszafogottan énekel. A verse és a kórus összeolvad egymással, majd folytonossá válik a dalban, azonban a dal hirtelen véget ér. Lírailag a dal arról szól, hogy meglátogatja azt a helyet, ahol gyerekkorában játszott, és nem engedi el a múltat. A dal pozitív értékeléseket kapott a zenekritikusoktól, akik alapvető dalként jelölték meg Madonna repertoárjában. A dal Golden Globe-díjat kapott a legjobb eredeti dal kategóriában. A dal sikeres volt, és felkerült a Billboard Hot 100-as kislemezlistára, ahol az 1. helyezett lett. A dal Madonna 10. top slágere volt a listán, közös versenyben Whitney Houstonnal, akinek abban az időben a legtöbb első helyezést elért dala volt. A dal Kanadában, Finnországban, Olaszországban, és Svédországban is slágerlistás helyezés volt, illetve Ausztráliában, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Írországban, Hollandiában, Norvégiában, Spanyolországban, Svájcban, és az Egyesült Királyságban Top 10-es helyezett volt. Madonna még soha nem adta elő a dalt élőben. Előzmények és kiadás 1992-ben Madonna szerepelt a Penny Marshall rendezte A League of Their Own című filmben, mely egy igazi amerikai lány baseball játékost ábrázolt.[1] A Columbia Records képviselői Jay Landers zenei vezetőt választották meg a filmzenével teendő ügyekkel kapcsolatosan. Michael Dilbeckkel a Columbia Records zenei vezetőjével együtt döntöttek arról, hogy dalt készítenek a film számára. Landers szerint a Marshall zenei közösséghez fűződő kapcsolata segítette őket abban, hogy megválaszthassák azokat a művészeket, akikkel együtt akarnak dolgozni. A rendező azt akarta, hogy a zenét és a dalokat kortárs művészek adják elő, de figyelembe vették azt az 1943-1944-es időszakot, melyben a film játszódott. Carol King már elkezdte a dalírást a film számára, és Madonnával társult. A kiadó azt akarta, hogy Madonna rögzítsen egy újabb dalt. Lars emlékezett arra, hogy van valami "korai habozás" abban, ha Madonna filmbeli karakterét kell a zenével összefüggésben tartani, vagy külön kell választani a filmben és a dalban szereplőktől. Végül az utóbbi koncepciót választották.[2] A forgatás végeztével Madonna elkezdte ötödik stúdióalbuma, az Erotica felvételeit Shep Pettibone producerrel. 1992. január és március folyamán Madonna és Pettibone a demo felvételeken dolgozott, végül kiválasztottak 15 dalt.[3] Amikor Lars felhívta Madonnát, és kérte tőle, hogy rögzítsen egy dalt a filmhez, az énekesnő és Pettibone éppen befejezték a Rain című ballada felvételét. Madonna beismerte, hogy nem rendelkezik anyaggal a filmhez, de Lars elmagyarázta, hogy Marshall csak egy balladát kér. Pettibone ugyanezen az éjszakán megkomponálta a dalt, és Madonnának is volt néhány ötlete, amelyet bele akart építeni a dalba. A "This Used to Be My Playground" dallama a számítógép által generált akkordokkal jött létre, majd újraírták a vonós hangszerek elrendezését, miközben egy zenekar várt a stúdióban.[4] A The Guardian által készített interjú során Madonna elmondta, hogy a dal teljesen külön volt az "Erotica" felvételeitől,[5] és maga a folyamat egy feladat volt, megírni a dalt, mely két napba telt. A végleges változatot benyújtották Marshall csapatának, melyre Lars úgy emlékezett, hogy nagyon tetszett, és mindannyian tudták, hogy nagyon sikeres lesz, és így tökéletes, ahogy van. A dalt a jogok miatt nem lehetett feltenni a "A League of Their Own" című filmzene albumra, ehelyett viszont felkerült a Barcelona Gold című összeállításra, mely az 1992-es barcelonai nyári olimpia népszerűsítésére jelent meg.[6][7] A Warner Bros. a dalt önálló kislemezen is megjelentette a film népszerűsítésére 1992. június 16-án. A dal később 1995-ben felkerült Madonna balladákat tartalmazó válogatás lemezére is, a Something to Remember címűre.[8] A film végén lévő változatot soha nem hozták forgalomba. Felvételek és összetételA dal felvétele új élmény volt Pettibone számára, mivel ez volt az első alkalom, hogy élő zenészekkel, és együttessel dolgozott. Pettibone felvette a dal demo változatát, és a dobokat élőben rögzítette, majd zongora, és húros hangszereket adott a dalhoz. Eredetileg a dal hangszerelését húros hangszerek nélkül írta meg, és úgy döntött, hogy segítségül Jeremy Lubbock-hoz fordul, aki segít neki a munkálatokban. Lubbock korábban együtt dolgozott Madonnával az I’m Breathless című filmzene albumon. Madonna a dalt egy Shure SM57 típusú mikrofon segítségével rögzítette, a dallamot újra és újra lejátszva, megfigyelve a zongora, orgona, vonósok, és az alapvető hangzást Macintosh számítógépén. Pettibone a felvételi idő fennmaradó részét a dal tökéletesítésével töltötte ki. A dal elkészülte után Madonna Oregonba utazott, hogy elkészítse következő filmjét a Body of Evidence címűt, valamint hogy elkészítse az "Erotica" című dalt. A duó 1992 májusában találkozott a Los Angeles-i Oceanway Stúdióban, hogy befejezze a dal hangszerelését. Lubbock alapjaihoz hozzáadták a végső alapokat, és megkezdődött a felvétel. Madonna és Pettibone azonban nem szerették volna a zenekart a dalban, és a teljes kompozíciót újra akarták venni. A producer emlékezett rá, hogy Madonnának és neki meg kellett változtatni az egész elrendezést, közvetlenül a stúdióban, az ott ülő teljes zenekarral, amiért óránként $15,000 kellett fizetni három óráért, és további $3000 dollárt minden megkezdett félóráért. Lubbock két olyan emberrel is beszélt, akik nem ismerték a B – C természetes értékeít, és Pettibone a számítógép közelében álltak, és énekelték a feljegyzett sorokat, melyet Lubbock javított. A teljes felvétel 2 óra és 58 perc alatt készült el, ezzel megtakarítva a zenekar számára a külön díj megfizetését. A dal utolsó felvétele a Memorial Day volt, ahol Madonna újravette a vezető éneket, és továbbfejlesztette azt. Végül közösen fejezték be a dalt. A "This Used to Be My Playground" billentyűs, és húros hangszerek hangjával indul. A dal 77 BPM / perc ritmusú, és G-mollban íródott. Madonna énekhangja G 3 – tól B ♭ 4- ig terjed. A dal következő alapszekvenciája GM-F / G-E ♭ maj 7 -DM 7 -Gsus-G akkordszekvenciában van. Az akkordok váratlanul áramlanak a kezdetektől a dal végéig, E ♭-ről Gm-re, majd F-dúrra változva, majd ismét visszatérnek az előző sorhoz.[9] A dal buja, romantikus, a dallam különböző tartományokon, és csúcsokon megy keresztül, a verse és a kórus egymásba áramlik, így zavartalanul hangzik együtt. Madonna visszafogottan, és kifejezően énekel a dalban, a vonós hangszerek, és háttérénekesek segítik őt a harmadik verse során. A dal végén az énekesnő hangja kettős, és nyugodt. A dal szövege arról szól, hogy Madonna kisgyermek korától kezdve felismeri azokat a helyeket ahol játszott, és felnőtt. ("This used to be my playground / This used to be my childhood dream"), melynek során a negyedik stúdióalbumának, a Like a Prayer (1989) című dalok írására hivatkozik. Az énekesnő dilemmában van a múlt és a szabadon bocsátás között, és arra a következtetésre jut, hogy az utóbbi nehezebb.("Say goodbye to yesterday (the dream) / Those are words I'll never say (I'll never say))". A dal hirtelen véget ér a zenekar hangjával, és egy háttérhang a következőket mondja: "Wishing you were here with me" (Bárcsak itt lennél velem). Ez a sor Madonna anyjának szól. KritikákA dal megjelenése után pozitív kritikákat kapott. J. Randy Taraborrelli író a Madonna: An Imtimate Biography című könyvében a dalt egy "melankolikus előadásnak" nevezte.[10] Michelle Morgan a Madonna könyv szerzője egy "gyönyörű balladának" írta le a dalt.[11] Hasonlóképpen nyilatkozott Humberto Quiroga Lavié is, aki a dalt Madonna egyik legjobb dalának nevezte a Secretos y Misterios de Hombres y Mujeres esszéjében.[12] Rikky Rooksby a The Complete Guide to the Music of Madonna című könyvében azt írta, hogy a dal tökéletesen illeszkedett a filmhez, és annak vége felé mutató nosztalgikus pillanatra, megragadva ezzel a felnőtt karaktereket, melyek újraegyesültek a címsorban. Madonna egyik legjobb felvételének, és leginkább kifejező kislemezének nevezte a dalt.[13] A Something to Remember című album hallgatása közben Chris Wade szerző a The Music of Madonna című könyvében azt írta, hogy a dal elővarázsolt egy "furcsán szomorú, nosztalgikus érzést, mely során elgondolkodunk a múlton". Dicsérte Madonna énekhangját, és a dalt "premier hangzásnak" nevezte, majd hozzátette, hogy az a mód, ahogyan Madonna énekel a melankolikus dalban, egyszerűen szívszorító [...].[14] Az egyik legszebb balladának nevezte Matthew Rettenmund író, majd megjegyezte könyvében, hogy a dalnak a listák élére való emelkedését elősegíti az a "becsületes kézbesítés, amelyet a dal nyújt, és a fájdalmas érzés a magány, a megbánás, és az elveszett barátságok iránti nosztalgikus érzés".[15] Matthew Jacobs a The Huffington Post-ból a The Definitive Ranking Of Madonna singles listáján a 32. helyen szerepeltette a dalt, melyről azt írta: "Meglepő, hogy ez a szívből jövő ballada a Justify My Love és az Erotica című dalok között jelent meg, mely megerősíti azt a sok koronát, amelyet Madonna viselhet".[16] Hasonlóképpen vélekedett Jose F. Promis az AllMusic-tól, aki a dalt a hírhedt Erotica album csendes elődjének nevezte. Promis azt hitte, hogy a dal egyetlen verzióját érdemes begyűjteni, mivel CD változatban nem jelentették meg az Egyesült Államokban.[17] Sal Cinquemani a Slant magazintól az énekesnő egyik filmzene dal drágakövének hívta a felvételt.[18] Chris Hicks a Deseret News-től a dalt egy kedves "tempóváltó" dalnak nevezte.[19] Richard LeBeau a Medum-tól a dalt olyannak írta le, mely "bélcsavarodást" okoz hallgatójának, mely a nosztalgiához, a gyászhoz, és a szívfájdalomhoz kapcsolódó témákat írja le. [...] azonban a dal karrierjének legjobb balladája, a 90-es évek egyik legjobb balladája.[20] Louis Virtel a The Backlot.com-ról a dalt az 52. helyre helyezte a 100 Greatest Madonna Songs (100 Legnagyobb Madonna dal) listájára, majd megjegyezte: "Madonna legjobb filmjének témája nosztalgikus, és kedves, mely egy nagy sláger, könnyfakasztó tulajdonságokkal.[21] Mary Ann A. Bautist a Philippine Daily Inquirer-től a dalt az énekesnő egyik alternatív dalának nevezte [...] mely ugyanolyan romantikus, és megható, mint bármelyik másik ballada.[22] Liz Smith a The Toledo Blade-től egy "kiváló balladának" írta le a dalt.[23] A Barcelona Gold című válogatásalbum hallhatása során Bill Rice a The Daily Gazette-től azt írta: Madonna plasztikus kislemeze, a "This Used to Be My Playground" mely érmet érdemel.[24] A Stylus magazintól Alfred Soto negatív véleménnyel volt a dalról, mint a "Like a Prayer" és "Promise to try" újrakiadása.[25] A dalt a legjobb eredeti dal kategóriában Golden Globe díjra jelölték, de végül az Aladdin "A Whole New World" nyerte meg.[26][27] Azonban a dal két elismerést szerzett az ASCAP díjkiosztón A legjobb filmzene és a legjobb popdal kategóriában.[28][29] SikerekA dal a 35. helyen debütált az amerikai Billboard Hot 100-as kislemezlistán az 1992. július 4-i héten.[30] A debütálást elősegítették az Airplay pontok, melyek lehetővé tették, hogy a dal belépjen a Hot 100 Airplay lista 14. helyre. A dal azonnali fordulatot vett, amikor a Hot 97 nevű New York-i, és a Wild 107-es San Francisco-i rádióállomások elkezdték játszani a dalt.[31] Egy héttel később a dal a Hot 100-on a 17. helyre került, miután a legnagyobb eladásokat, és játszásokat produkálta.[32] 1992. augusztus 8-án a dal egy héten belül első helyezést ért el, és ezzel Madonna 10. első helyezést elért kislemezévé vált, és helyet cserélt Whitney Houstonnal, aki abban az időben a legtöbb első helyezést elért női előadó volt.[33] A dal Sir Mix-a-Lot "Baby Got Back" című dalának helyébe lépett, bár a Hot Singles Sales és Hot 100 Airplay listákon a 3. helyen szerepelt. Michael Ellis (Billboard) szerint a dal egy ponttal előzte meg a "Baby Got Back"-ot.[34] A dal összesen 20 hétig volt slágerlistán, és az 1992. évi összesített listán a 21. helyen szerepelt. A "This Used to Be My Playground2 a Hot Airplay 100-as lista 2. helyezettje volt, de felkerült az Adult Contemporary listára is, a 4. helyre. 1992. szeptember 10-ig az RIAA arany minősítéssel díjazta az 500.000 eladott példányt. A Billboard Madonna 40 legnagyobb slágereinek listáján a dalt a 22. helyen szerepeltette.[35] Kanadában a dal az RPM Top kislemezlista 60. helyén debütált 1992. július 4-én.[36] Hét hét után a dal első helyezett lett, összesen 19 hetet töltve ezzel a listán.[37] A dal ugyancsak a 2. helyezett lett az RPM Adult Contemporary listán is. A dal az Egyesült Királyságban a dal az UK Singles lista 5. helyén debütált, majd az 1992. augusztus 25-i héten a 3. helyezést érte el, összesen 9 hetet töltve ezzel a listán. 1992. szeptember 1-én a BPI ezüst minősítéssel díjazta az eladott 200.000 példányszámot. A kislemezből 2010 októberétől további 275.000 példányt értékesítettek.[38] A dal nagy siker volt Európában, és számos országban, például Finnországban, és Svédországban is az első helyre került. Más országokban pedig Top 10-es helyezést ért el. Ennek eredményeképpen a dal az European Hot 100 Singles listán a 2. helyen szerepelt. Ausztráliában a dal a 9. helyezett volt az ARIA listán, és arany minősítést kapott az eladott 35.000 példány végett. VideóklipA dalhoz készített zenei videót Alek Keshinhian rendezte, és 1992 júniusában forgatták a kaliforniai Hollywoodban, a Raleigh Stúdióban, és a Malibui strandon. A videó premierje az MTV-n 1992. június 30-án volt, egy nappal a A League of Their Own megjelenése előtt. A videóban egy ember fényképalbumot néz, illetve Madonna különböző beállításokban énekel a képeken belül. A videó végén az ember visszafelé lapozgatta a fotóalbumot. Összességében a videó egy fotóalbumon hozza vissza saját gyermekkorát, és azt is elmondja, hogy engedje el a múltat. A videoklipet 2004-ben bónuszként hozták forgalomba a 2 lemezes speciális A League of Their Own című DVD-n.[39] A klipet összehasonlították Boy George 1987-es "To Be Reborn" című klipjével, amelyben George egy fényképalbum oldalain is megjelenik a dal előadása közben. Maga George az önéletrajzi könyvében kijelentette, hogy dühös Madonnára, miután megnézte a klipjét, és átnevezte "This Use to Be My Video"-nak.[40][41] Számlista
Közreműködő személyzet
Slágerlista
Minősítések
Jegyzetek
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
