Terbegec
Terbegec (szlovákul: Trebušovce) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagykürtösi járásban. FekvéseNagykürtöstől 20 km-re, délnyugatra fekszik. Története1247-ben "Trebogoch" alakban említik először. 1260-ban "Trebogost", 1277-ben "Terbegezd", 1295-ben "Trebeguezt", 1381-ben "Terbebech", 1404-ben "Terbegech" alakban említik a korabeli források. 1332-ben a pápai tizedjegyzék is említi. Ekkor a nagyobb falvak közé számított, hiszen papja elég magas adót fizetett. Hont várának uradalmához tartozott, majd a 14. században a helyi nemes Terbegeczi család birtoka volt. A községet gyakran érték török rajtaütések is, melyek elől a lakosság a közeli erdőkbe menekült. Története során többen is birtokolták, melyek között a Pongrácz, Lónyai, Gyürki, Okolicsányi, Plachy és Majtényi családok szerepelnek. Feltételezések szerint a 18. században több kúria is épült a faluban, melyek azonban ma már nem láthatók. 1715-ben 2, 1720-ban 9 háztartása volt. 1828-ban 49 házában 299 lakos élt. Vályi András szerint "TERBEGECZ. Terbusovce. Magyar falu Hont Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Kőkeszihez nem meszsze, mellynek filiája; határja jó, legelője elég, fája van, szőlő hegye középszerű."[2] Fényes Elek szerint "Terbegecz, (Terbussovcze), magy. falu, Honth vgyében, 190 kath., 120 evang. lak., kik közt számos nemesek vannak. F. u. többen."[3] Hont vármegye monográfiája szerint "Terbegecz, magyar kisközség, 47 házzal és 284 róm. kath. vallású lakossal; vasúti és táviró-állomása Balassagyarmat, postája Kőkeszi. Már IV. Béla király 1260-ban Vaczik fiainak: Marczel, Bátor, Soph és Hrabor fivéreknek két ekényi földet adományozott itt. Oklevél említi a falut 1295-ben is. A következő században már a vármegye nagyobb községei között szerepel, a mint ez a pápai tizedszedők 1332–37. évi jegyzékéből kitünik, mely szerint Czelchzer és Trebekecz község papja elég magas tizedet fizetett. E falutól vette nevét a Terbegeczi család, melynek egyik tagja, István, már 1381-ben szerepel. Ezután következő földesurait csak a XVII. század óta ismerjük, a mikor a Bakó családot uralta a falu. 1760-ban Pongrácz László ül a birtokban, a mely azóta sűrűn cserélt gazdát. 1801-ben Lónyai Menyhért, 1831-ben báró Flödnikné, 1844-ben Gyürky Sándor, 1848-ban Okolicsányi János, 1850 óta a Würtzler-család a birtokosa. Részük volt itt a mult században a Plachy és Vajda családoknak is; a Plachy-féle rész összeolvadt a Würtzler-birtokkal, míg a Vajda-rész idegen kézre került. A falubeli templom 1790-ben épült."[4] A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolynyéki járásához tartozott. 1938 és 1944 között ismét Magyarország része volt. Népessége1880-ban 279 lakosából 233 magyar és 27 szlovák anyanyelvű volt. 1890-ben 304 lakosából 292 magyar és 10 szlovák anyanyelvű volt. 1900-ban 284 lakosából 267 magyar és 17 szlovák anyanyelvű volt. 1910-ben 274 lakosából 259 magyar és 13 szlovák anyanyelvű volt. 1921-ben 293 lakosából 186 magyar és 100 csehszlovák volt. 1930-ban 295 lakosából 180 magyar és 108 csehszlovák volt. 1941-ben 315 lakosából 309 magyar és 6 szlovák volt. 1970-ben 343 lakosából 253 magyar és 89 szlovák volt. 1980-ban 317 lakosából 188 magyar és 127 szlovák volt. 1991-ben 245 lakosából 208 magyar és 36 szlovák volt. 2001-ben 198 lakosából 160 magyar és 37 szlovák. 2011-ben 201 lakosából 144 magyar és 48 szlovák. NevezetességeiLegértékesebb műemléke az 1791-ben épített barokk-klasszicista római katolikus templom, szép festményekkel és gazdagon díszített oltárral. Neves személyek
Külső hivatkozásokJegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia