Bivio Miano, Cannelli, Caprafico, Casette, Castagneto, Castrogno, Cavuccio, Cerreto, Chiareto, Colle Caruno, Colle Marino, Colleminuccio, Colle Santa Maria, Fonte del Latte, Forcella, Frondarola, Galeotti, Garrano alto, Garrano Basso, La Torre, Magnanella, Miano, Monticelli, Nepezzano, Orciano, Pantaneto, Poggio Cono, Piano D'Accio, Ponte Vezzola, Poggio San Vittorino, Ponzano, Putignano, Rapino, Rocciano, Rupo, Sardinara, Saccoccia, San Nicolò a Tordino, San Pietro ad Lacum, Sant'Atto, Sant'Egidio, Secciola, Scapriano, Sciusciano, Sorrenti, Sparazzano, Spiano, Tofo Sant'Eleuterio, Torre Palomba, Travazzano, Valle San Giovanni, Valle Soprana, Varano, Villa Butteri, Villa Falchini, Villa Gesso, Villa Pompetti, Villa Ripa, Villa Romita, Villa Rossi, Villa Schiavoni, Villa Stanghieri, Villa Taraschi, Villa Tordinia, Villa Turri-Ferretti, Villa Viola, Villa Vomano.
A föníciaiakPetrutnak nevezték el (jelentése folyók által körülvett magaslat). A latinizáció során neve átalakult Praetut, majd Praetutium és Ager Praetutianusszá.
A rómaiakInteramniának nevezték (jelentése folyók között), de korabeli feljegyzésekben szerepel Praetuttium, Praetutianomrum sőt Praetutia név alatt is. A középkorban Aprutium néven volt ismert, valószínűleg innen származik a régió, Abruzzo elnevezése is.
Története
Az ókorban a pretuzik legjelentősebb települése volt. I. e. 290 foglalták el a rómaiak és nyilvánították municípiummá. Ezt a kiváltságát a római polgárháborúk idején veszítette el, amikor Pompeius seregeit támogatta. A város Augustus és Hadrianus császárok uralkodása idején gyorsan fejlődött, ekkor épültek fel templomai, thermái és színházai. 410-ben a vizigótok fosztották elpusztították és csak később, 568-ban alapították újra. A longobárdok érkezésével a Fermói, majd a Spoletói Hercegség része lett. 1155-ben a normannok pusztították el, de rövid időn belül újjáépült. 1395-től kezdődően Atri hercegeinek birtoka volt. Később az altavillai grófok birtokolták. 1861-ben lett az egyesült Olasz Királyság része.
Népessége
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói
Duomo – Szent Berardus (város védőszentje) tiszteletére emelt templomot 1158-ban építették román stílusban.
Madonna delle Grazie-szentély – 1153-ban épült
San Getulio-templom – a város régi katedrálisa volt. Egy római templom alapjaira épült. 1155-ben a normannok pusztították el. Romjai tanúskodnak a kora középkori Teramoról.
római kori emlékek: amfiteátrum, színház, thermák romjai
Corso San Giorgio – a város főutcája, melyet nemesi paloták szegélyeznek (Érseki palota, Palazzo Constantini stb.)
Castello della Monica – középkori erődítmény az 1800-as évek elején építették újjá.
Múzeumok
Teramói Régészeti Múzeum
Galileium – Fizikai és asztrofizikai gyűjtemény
Tudományos intézetek
Teramói Tudományegyetem – 1993-ban lett önálló. Addig a Chieti Egyetem kihelyezett tagozataként működött.
Obszervatórium – 1890-ben alapította Vincenzo Cerulli.
.svg)
