Tehuacán
Tehuacán egy város Mexikó Puebla államának délkeleti részén. 2010-ben lakossága megközelítette a 250 000 főt.[2] FöldrajzFekvéseA város Puebla állam délkeleti részén, a Vulkáni-kereszthegység és a Déli-Sierra Madre hegységek találkozásánál fekszik, Tehuacán y Sierra Negra régió területén. Áthalad rajta a Mexikóvárost Pueblán át Veracruzszal összekötő 150-es főút, valamint érinti a 125-ös és a 135-ös út is. ÉghajlatA város éghajlata meleg, de nem rendkívül forró, és viszonylag száraz. Minden hónapban mértek már legalább 31 °C-os hőséget, de a rekord nem érte el a 40 °C-ot. Az átlagos hőmérsékletek a januári 14,4 és a májusi 21,0 fok között váltakoznak, ősz végétől tavasz elejéig fagyok is előfordulnak. Az évi átlagosan 465 mm csapadék időbeli eloszlása nagyon egyenetlen: a júniustól szeptemberig tartó 4 hónapos időszak alatt hull az éves mennyiség mintegy 70%-a.
NépességA település népessége a közelmúltban folyamatosan növekedett:[2]
TörténeteNeve a navatl nyelvből ered, jelentése istenek vagy kövek helye. Régészeti leletek szerint a környéken már i. e. 8500 körül is éltek emberek. A Tehuacán Viejónak („öreg Tehuacán”) nevezett helyre coapani csocso-popolók indián törzsek telepedtek le. A 15. század közepén egy Xelhua nevű hódítóéi voltak az itteni földek, majd 1521-ben a spanyol gyarmatosítókéi lettek. Az Új-Spanyolországba érkező első tizenkét ferences szerzetes volt az, akik meghatározták a belvárosban a mai napig is látható városszerkezetet, valamint akik a Szent Ferenc-templomot felépítették. 1660. március 16-án városi (ciudad) címet vásároltak a településnek. A 19. század elején, a mexikói függetlenségi háború során a stratégiai fontosságú helyen fekvő Tehuacánban több felkelő vezér (José María Morelos, Nicolás Bravo, Manuel Mier y Terán) is berendezkedett, valamint 1815-ben egy ideig ez a város volt az anáhuaci kongresszus székhelye is.[4] A köznyelven a gránátalma-termesztés miatt Tehuacán de las granadasnak is nevezett város egy 1884. augusztus 31-i keltezésű rendelettel (Juan Crisóstomo Bonilla emlékére) felvette a Tehuacán de Juan Crisóstomo Bonilla nevet.[4] Turizmus, látnivalókA település értékes műemlékei az 1724. augusztus 21-én építeni kezdett székesegyház, az 1748 és 1783 közöttről származó Carmen-kolostor, az 1804-ben épült Casa de Altos nevű ház a mai Juárez park mellett, a Szent Ferenc-templom és a mór stílusú községi palota. Az egykori kolostorban ma múzeum működik, ahol többek között ősi nyakékeket, figurákat és edényeket is kiállítottak.[4] A vallási jellegű ünnepek mellett fontos a márciusi városi fesztivál, valamint az október–november során tartott „La Matanza”, amelynek során hízlalt kecskéket vágnak le, és húsukat feldolgozzák. A helyi kézművesek fő termékei a takarítóeszközök, az ónixből készült tárgyak, az edények és más agyagtárgyak, a hímzések, valamint a pálmából és ixtléből készült eszközök.[4] A közelben található a Világörökség részét képező Tehuacán-Cuicatlán Bioszféra-rezervátum is.[5] Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia