Tasnádi Nagy András
Tasnádi Nagy András (néhol Tasnády-Nagy) (Budapest, 1882. január 29. – Budapest, 1956. július 1.) magyar politikus, igazságügyi miniszter az Imrédy- és a második Teleki-kormányban, az 1945 előtti képviselőház utolsó elnöke. A református egyház főgondnoka. A háború után háborús bűnösként elítélték, börtönben halt meg. ÉleteA Budapesti Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jog- és államtudományi doktorrá avatták. 1908-tól ügyvédként dolgozott. 1910 és 1925 között MÁV ügyésze, majd 1925–26-ban főügyésze volt. 1933-ban az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára lett. 1935-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkárává nevezték ki, az 1935-ös választásokon pedig Hajdúszoboszló országgyűlési képviselője lett a kormánypárt, a Nemzeti Egység Pártja színeiben. Az 1939-es választásokon megismételte eredményét és újabb mandátumot nyert a Magyar Élet Pártjává átnevezett kormánypárt színeiben. Az Imrédy- és a második Teleki-kormányban igazságügyi miniszter volt. 1939. november 1-je és 1945. március 29-e között a képviselőház elnöke volt az Országgyűlésben. A nyilas hatalomátvételt követően elnökségi tagja lett az általuk felállított Törvényhozók Nemzeti Szövetségének, ami miatt a második világháború után a népbíróság elé került mint „háborús bűnös”. Golyó általi halálra ítélték, amit kegyelemből életfogytiglani börtönre módosítottak. A fogságban halt meg. Szász Lajossal együtt a magyarországi református egyház főgondnokai voltak, együtt ítélték őket halálra, Szász kivégzéséig együtt raboskodtak. Művei
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia