Tarnay Alajos
Tarnay Alajos (eredeti nevén Taczman Alajos) (Jászberény, 1870. október 22. – Budapest, Ferencváros, 1933. február 26.)[6] zongoraművész, zeneszerző, „dalköltő”, zeneművészeti főiskolai tanár. Kora legkeresettebb zongorakísérője volt. Részben Berényi Lajos álnéven komponált népies műdalai népszerűek voltak a 19.–20. század fordulóján. ÉletpályájaTarnay Alajos és Mertse Ilona fia. Családja redemptus földbirtokos volt, a Taczmanok/Tarnayk fontos szerepet töltöttek be a Jászság életében. Már kisgyermekként alapos zenei képzést kapott. Iskoláit szülővárosában kezdte, majd a Váci Piarista Gimnáziumban folytatta. 1888-ban lett a Zeneakadémián Gobbi Henrik és Chován Kálmán növendéke. Bécsben képezte tovább magát. Az 1900-as évek elejétől élt Budapesten. A Fodor Zeneiskolában, majd 1907-től a Zeneakadémián zongorát tanított melléktárgyként. Kodály Zoltán az ellene 1920-ban indított fegyelmi eljárásban így jellemezte:
Zeneszerzőként főleg magyaros műdalokat írt zömmel Endrődi Sándor, Falu Tamás, Farkas Imre, Heltai Jenő, Petőfi Sándor, Szép Ernő verseire. Több zongoradarabja is megjelent. Halálát agyi érelmeszesedés okozta. Halála után a Kerepesi temetőben, majd Jászberényben is felravatalozták mielőtt koporsóját a jászberényi Fehértói temető családi sírhelyébe hantolták volna. Nyomtatásban megjelent műveiDaloskönyvek
Számtalan dal gyűjteményekben és folyóiratokban. Könyv
Emlékezete
Jegyzetek
Források
További információk
Kapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia