Takada a Hjógo prefektúrában található Himedzsiben született 1939. február 27-én, szülei egy szállodát vezettek.[10] Már gyerekkorában szerette a divatot, lánytestvérei magazinjait böngészgette.,[11] Egy rövid ideig a Kóbei Városi Idegennyelvi Egyetemen tanult, de elsőéves korában elhunyt az édesapja,[12] és Takada otthagyta az egyetemet, családja akarata ellenére.[11] 1958-ban felvételt nyert a tokióiBunka Divatiskolába, ahová akkor először vettek fel férfi hallgatókat.[13] Itteni tanulmányai alatt, 1961-ben elnyerte a Szóen divatmagazin által alapított Szóen díjat.[13][14] Ekkoriban a Szanai áruházban dolgozott,[11][15] havonta akár 40 szettet is tervezett a lányruhaosztályon.[16]
Takadát inspirálta Párizs, és különösen Yves Saint-Laurent.[17] A francia divat iránti érdeklődését a Bunka-beli oktatója, Koike Csie is tovább fokozta, aki jómaga a L'École de la Chambre Syndicale de la Couture Parisienne-ben tanult.[18][19] Az 1964. évi nyári olimpiai játékok miatt a kormány lebontotta a házat, melyben Takada lakott, amiért pénzbeli kompenzációt kapott.[20] Mentora javaslatára, a pénzt felhasználva hajóval Párizsba utazott, útközben megállt Hongkongban, Saigonban, Mumbaiban és Marseille-ben.[20][21] Végül 1965. január 1-jén, vonattal érkezett meg Párizsba.[13] Takada első benyomása a városról az volt, hogy „nyomasztó és barátságtalan”, csak akkor kezdett megbarátkozni a várossal, amikor a taxival elhaladt a Notre-Dame mellett, melyet „pompásnak” talált.[22]
Takada számára eleinte nehéz volt az élet Párizsban, divatházak részére árult divatrajzokat, darabját 25 frankért.[21] Pár hónap után el akart menni a városból, azonban megfogadta, hogy addig nem távozik, amíg nem alkot valami maradandót. Mindenképp butikot akart nyitni Párizs olyan részén, ahol kortársainak még nem sikerült.[13][23] Ebben az időben a Pisanti textilgyárnál dolgozott stílustanácsadóként.[24][12][25]
1970-ben egy bolhapiacon találkozott egy nővel, aki felajánlott neki egy kis bérleményt a Galerie Vivienne-ben, olcsón.[10] Takada elfogadta az ajánlatot és saját üzletet nyitott. Kevés pénz állt rendelkezésére, 200 dollár értékű anyagból alkotta meg első, eklektikus és merész kollekcióját.[10] A Galerie Vivienne-ben volt első divatbemutatója ezzel a kollekcióval.[26] Nem volt kerete profi divatmodellek szerződtetésére, így az egyik modell pattanásait egyszerűen zöldre festették a barátaival.[10][12]
Henri RousseauAz álom (Le Rêve) című festményének inspirációja nyomán Takada az üzletét dzsungelszerű virágmotívumokkal díszítette.[21][27] Mindezt szerette volna szülőföldje kultúrájával is vegyíteni, így az üzlet neve Jungle Jap lett.[21] 1971-ben, amikor Takada az Egyesült Államokba látogatott, a Japán-amerikai Állampolgárok Ligája azt akarta, hogy Takada távolítsa el a Jap szót az üzlet nevéből.[28][29] Az állami legfelsőbb bíróság azonban a rá következő évben úgy ítélte meg, hogy a terminus továbbra is használható márkanév részeként.[30] Takada Franciaországba való visszatérése után inkább a névváltoztatás mellett döntött.[27]
Takada erőfeszítései hamar kifizetődtek, 1970 júniusában az Elle magazin címlapjára került egyik alkotása.[31] Gyorsan új helyre is tudott költözni, a Passage Choiseulba.[29] Kollekcióját 1971-ben Tokióban és New Yorkban is bemutatták, 1972-ben pedig elnyerte a Japán Divatszerkesztők Klubjának díját.[32] 1976-ban a Place des Victoireson nyitott üzletet Kenzo néven.[33][34] A drámai megjelenéshez való érzékét az 1978-as és 1979-es, cirkuszi sátorban tartott divatbemutatóin is érzékeltette, ahol átlátszó uniformisban lovagló nők zárták az eseményt, ő maga pedig elefántháton vonult be.[35][36] 1981-ben filmet rendezett Jume, jume no ato címmel.[37][38]
Takada 1983-ban hozott ki először férfikollekciót.[11] 1984 augusztusában a The Limited Stores bejelentette, hogy Takada egy kevésbé drága kollekciót tervez számukra Album by Kenzo néven.[39] 1986-ban gyerekruha- és farmerkollekció is készült.[33]
Takada a parfümök világába is belevetette magát, 1980-ban jelent meg King Kong nevű parfümje, melyet „csak úgy, szórakozásból” alkotott.[40][41] 1988-ban indult női parfümválasztéka a Kenzo de Kenzo (ma Ça Sent Beau), Parfum d'été, Le monde est beau és L'eau par Kenzo nevű termékekkel. A Kenzo pour Homme volt az első férfiaknak szánt parfümje, 1991-ben. A 2000-ben bemutatott FlowerbyKenzo a Vogue magazin szerint minden idők egyik legjobb klasszikus francia parfümje.[42] 2001-ben KenzoKI néven bőrápolási termékeket is forgalmazni kezdett.[43][44] 2016-ban Takada parfümöt alkotott az Avon számára.[45]
Takada 1999-ben visszavonult, hogy művészettel foglalkozhasson,[11] a Kenzo divattervezői Roy Krejberg és Gilles Rosier lettek.[47][48]
Magánélete
Takada párja Xavier de Castella volt, aki 1990-ben AIDS-hez köthető betegségben halt meg.[49][50][51] De Castella segített megtervezni Takada 1300 m²-es, japán stílusú otthonát, melyet 1987-ben kezdtek építeni és 1993-ban készült el.[52][53]
↑ abcMcDonald, Marci: All the rage in Paris (amerikai angol nyelven). Maclean's , 1977. augusztus 8. [2020. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 12.)
.jpg)
