|
Térhajtómű A térhajtómű, vagy görbületi hajtómű (angolul: warp drive), a Star Trek-filmsorozat(ok) csillaghajóinak hajtóműrendszere. Alapvetően a föderációs csillaghajók hajtóművét értjük ezalatt, de több más faj űrhajói is ilyen vagy hasonló elv szerint működnek. LeírásaA rendszer energiaforrása a kezdetekben nukleáris, majd később, már a Star Trek: Enterprise idején anyag-antianyag-reaktor. Az ehhez szükséges alapanyagok (anyag, azaz deutérium; antianyag, azaz antideutérium) a dilithium-kristályokon keresztül energiává alakul (annihiláció helyett). Az energiát görbületi tekercseken (toroidok, legtöbbször a térhajtómű-gondolákban vannak) vezetik keresztül, mire a csillaghajó körül egy görbületi buborék keletkezik, mely kitaszítja a hajót a háromdimenziós térből és átlöki a szubtérbe. Ebben a térben lehetségessé válik a fénysebesség túllépése, a Star Trek csillaghajói ennek segítségével haladnak csillagközi útjaikon. A berendezésnek sok esetben a térhajtómű-gondola ad helyet, de más hajóknál lehet a hajótesten belül is. A térhajtómű-gondolaA térhajtómű külsőleg a csillaghajók jellegzetes alkatrészeként, hosszúkás térhajtómű-gondolaként jelenik meg, természetesen mindig vízszintesen elhelyezve. Ez a hajók leggyakrabban páros, jelentős méretű, épp ezért hangsúlyos, szinte emblematikus alkatrésze. Ideálisan stabil szubtérmezőt páros hajtómű-gondolák tudnak generálni, ezért van a legtöbb hajónak két gondolája van, bár egy, három és négy gondolás hajók is készültek. A gondolákat legtöbbször pilonokra szerelik, elkülönítve a hajótörzstől, mert a bennük végbemenő anyag-antianyag reakciók károsíthatják az élő szervezeteket. A legelső gondolák még rakétákra hasonlítottak, ekkor még kis szárnyak, vezérsíkok is voltak rajtuk, amik idővel elmaradtak. Később szögletesebb hasábokká, aztán pedig gömbölyítettebb elemekké és szivar alakúvá is váltak. A gondolák újabb időkben élénk kék fényt is kibocsátanak oldalt vagy felül is. Bár kezdetben egyáltalán nem világítottak, a térhajtómű fejlődése magával hozta a gondolák ilyenfajta "kivilágítását" is. A gondolák elején leggyakrabban a piros fényű Bussard kollektorok találhatók, amik főként hidrogént hivatottak begyűjteni az űrből. (Részben talán emiatt sem lehetnek előnézetben a gondolák a hajótest takarásában. A kollektorok egy ideig a gondolák kevéssé hangsúlyos, színtelen elemeivé is váltak, de arra is volt példa, hogy kék fényük volt, vagy hogy egyáltalán nem voltak láthatók.) Cochrane-féle skálaA Zefram Cochrane által felállított szubtéri sebességskálát a Star Trek Enterprise-ban és Az eredeti sorozatban használták. A fénysebesség jele c, ami egyenlő a Warp 1-es sebességgel. A sebességek meghatározására a következő egyenletet használják: . Ebből következik a felállított táblázat:
TNG-skálaAz Új Nemzedék (rövidítve: TNG) korában játszódó sorozatokban a szubtéri sebességtáblázatot megváltoztatták. A régi skála ugyanis nem vette figyelembe a csillaghajóra (és ezáltal a térhajtóműre) ható külső hatásokat, így különböző külső csillagközi anomáliákba kerülve más és más energiafelhasználási érték jelentkezett egy átlagos szubtéri fokozaton. A skálát kilences fokozatig a következő képlettel számítják ki: , melyben a w a szubtéri faktor, az s a sebesség, a c pedig a fénysebesség. Kilences fokozat felett a sebességfaktor kitevője exponenciálisan nő, és így a 10-es fokozat nem elérhető. Az új skála a következő értékeket adja:
Ezt a skálát használva nem lehet elérni a Warp 10 állapotot, mivel a 10-es fokozathoz közeledve egyre nagyobb energia szükségeltetik a sebesség fenntartására, a 10-es fokozat eléréséhez pedig végtelen energiával kellene rendelkezni. A Star Trek: Voyager egyik részében Tom Paris hadnagy a Voyager csillaghajó Cochrane névre keresztelt 9-es osztályú űrkompjával elérte a 10-es görbületi sebességet, aminek eredményeképpen felgyorsult evolúciós fejlődésen ment át, amit a rész végére a Doktor vissza tudott fordítani. Kapcsolódó szócikkekIrodalom
Külső hivatkozások
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
