Gerarda Hurenkamp-Bosgoed 110 éves korában (1980. május 14.) volt az akkori legidősebb holland ember.
Szupercentenáriusnak (korrekorder) azokat nevezzük, akik betöltötték a 110. életévüket. Ezt a kort kb. 1000-ből egy centenárius éri el.[1] Anderson és mások arra a következtetésre jutottak, hogy a szupercentenáriusok tipikusan az életkorral összefüggő súlyos betegségektől mentesen élnek, röviddel azelőtt, hogy elérnék a maximális emberi élettartamot.[2]
Előfordulása
A Gerontológiai Kutatócsoport vezeti a legrégebbi igazolt élő emberek listáját. A kutatók a centenáriusok 110 éves korig tartó 0,15% és 0,25% közötti túlélési aránya alapján úgy becsülik, hogy 300 és 450 között kellene élniük a világon.[3][4] A Max Planck Demográfiai Kutatóintézet által 2010-ben végzett tanulmány 663 validált, élő és holt szupercentenáriust talált, és kimutatta, hogy azok az országok, ahol a legnagyobb a szupercentenáriusok száma (nem gyakorisága) (csökkenő sorrendben) az Egyesült Államok,[5] Japán, Anglia, valamint Wales, Franciaország és Olaszország.[6][7] Az emberiség történelmének első igazolt szupercentenáriusa a holland Geert Adriaans Boomgaard (1788–1899) [8] és a legmagasabb igazolt életkor csak az 1980-as években haladta meg a 115 évet.
Etimológia
A szupercentenárius kifejezés legalább a XIX. század óta létezik.[9][10] A szupercentenáriusra tett korai utalások általában egyszerűen "valaki, aki meghaladja a 100-at", de a demográfusok elfogadott kritériuma a 110 és a feletti életkor.
Történelem
Míg a szélsőséges életkor állításai a történelem legkorábbi napjaitól fennmaradtak, a Guinness-világrekordok által elfogadott legkorábbi szupercentenárius a holland Thomas Peters (állítólag 1745–1857). Az olyan tudósok, mint például a francia demográfus, Jean-Marie Robine, ugyanakkor a szintén holland Geert Adriaans Boomgaardot tartják az első ellenőrizhető esetnek, aki 1898-ban töltötte be 110. életévét, mivel a Petersre vonatkozó állítólagos bizonyítékok elvesztek. Az angol William Hiseland (állítólag 1620–1732) 112 éves bizonyítékai nem felelnek meg a Guinness-világrekord által előírt követelményeknek. A norvég egyházi feljegyzések szerint, melyek pontossága vitatható, számos szupercentenárius lakott Norvégia dél-középső részén a 16. és 17. században, köztük Johannes Torpe (1549–1664) és Knud Erlandson Etun (1659–1770), akik mindketten Valdresben éltek.
1902-ben az 1792-ben született Margaret Ann Neve lett az első igazolt női szupercentenárius. A francia Jeanne Calment, aki 1997-ben halt meg 122 évesen és 164 naposan, dokumentáltan a leghosszabb emberi élettartalommal bírt. A valaha igazolt legidősebb férfi a japán Kimura Dzsiróemon, aki 2013-ban halt meg 116 éves és 54 napos korában.
Több mint 1500 szupercentenáriust dokumentáltak a történelemben.[11] Sok más személy azt állította, hogy 110 éves koráig élt, de az igénylők többségének nincs elegendő okirati igazolása az érvényesítéshez. Ez lassan változik, mivel a születési anyakönyvezés után születettek több országban és településen elérték a szupercentenárius kort.
,_Bestanddeelnr_930-8267.jpg)
.svg){kind=small}
