Szulyóváralja
Szulyóváralja (1899-ig Szulyó-Hradna, szlovákul Súľov-Hradná) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Nagybiccsei járásban. Szulyó és Hradna egyesítésével jött létre. FekvéseNagybiccsétől 10 km-re délre fekszik. TörténeteA község területén már a kőkorszakban éltek emberek, a vonaldíszes kultúra cserépmaradványait és hamvasztásos temetőjét tárták itt fel. A bronzkorban a lausitzi és a puhói kultúra, később a laténi kultúra népének települése állt a területén. SzulyóSzulyót 1193-ban „Sulo” alakban III. Béla király adománylevele említi először. Ebben a király a falut a dalmát háborúkban tett szolgálataiért más birtokokkal együtt Vratislav nevű trencséni várjobbágyának adja. 1318-ban „Zuloch”, 1336-ban „Zovlo”, 1408-ban „Zwlo”, 1443-ban „Swlow” alakban szerepel a korabeli forrásokban. A Szulyovszky, a Hradnyánszky és Szirmay családok birtoka volt. 1546-ban vágbeszterce várának ura, a Podmaniczky család birtokában állt. Ekkor a bírón kívül 5 adózó portát számláltak, 5 szabad és 2 szegény család élt itt, valamint malma is volt. 1592 és 1594 között sarokbástyákkal erősített udvarház épült a faluban. 1598-ban 45 ház állt a településen. Evangélikus templomát 1616-ban építették, ekkor egyike volt a Felvidék legkorábbi protestáns templomainak. Később artikuláris templom lett, azon templomok egyike, mely az ellenreformáció idején is megmaradhatott az evangélikus egyház kezében. 1711-ben azonban mégis a katolikosoké lett és azóta is a katolikus egyház tulajdona. 1784-ben 70 házában 400 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZULOV, vagy Szulyov. Tót falu Trentsén Várm. földes Ura Szulyovszky Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Rohács Vára alatt; határja sovány.”[2] 1828-ban 60 háza volt 358 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, állattartással, faárukészítéssel foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szulyov, tót falu, Trencsén vmegyében, Predmirtől keletre 1 órányira egy kősziklákkal körülvétetett környéken. Van 45 kath., 284 evang., 32 zsidó lakosa. Kath. és evang. paroch. temploma, s a Rohacs hegyen egy régi omladozott vára. Határa sovány. F. u. többen.”[3] A 19. század végén egyesítették Hradnával. HradnaA falunál a völgy fölé magasodó Rohács-csúcson állnak Szulyó várának csekély maradványai. A vár a 13. században épült. A Szulyovszky család birtoka. Hradnát 1408-ban „Hradna” alakban említik először. 1417-ben „Gradna”, majd 1431-től ismét „Hradna” alakban említik az oklevelek. A Zaszkalszky, Mednyánszky és Milochovszky családok birtoka volt. 1522-ből ismert János nevű bírója. 1546-ban a Podmaniczky családnak 4 portája adózott, ez mintegy 20 jobbágycsaládot jelent. Rajtuk kívül 5 szabad, egy szegény család, valamint egy elhagyott jobbágytelek is állt a községben. 1598-ban 24 háza volt, közülük 10 jobbágy és 14 zsellércsaládé. A Szulyovszkyk a kurucok ellen is megvédték a várat. A harcokban nem szerepelt, még 1730-ban is lakható volt, de idővel helyette a vár alatti reneszánsz várkastélyt kezdték el lakni. Az elhagyott vár sorsát egy tűzvész végezte be, azóta rom. 1784-ben a falu 35 házában 196 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Szulyov Hradna. Tót falu Trentsén Várm. földes Urai több Uraságok, lakosai katolikusok, igen közel fekszik Szulyovhoz ’s ennek filiája, Akai, és Ordódi Uraságoknak kastélyaikkal ékes, határja Porubkához hasonlító.”[2] 1828-ban 18 háza volt 214 lakossal, akik főként.állattartással foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hradna, tót falu, Trencsén vmegyében, Szulyov fiókja: 52 kath., 179 evang., és 5 zsidó lak., 2 csinos kastélylyal. F. u. Ákay s Ordódy család. Ut. p. Trencsén.”[3] A 19. század végén egyesítették Szulyóval. SzulyóváraljaA trianoni békéig Trencsén vármegye Vágbesztercei járásához tartozott. Népessége1910-ben 726, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. 2001-ben 904 lakosából 897 szlovák volt. 2011-ben 939 lakosából 896 szlovák volt. Neves személyek
Nevezetességei
Jegyzetek
Források
További információkA Wikimédia Commons tartalmaz Szulyóváralja témájú médiaállományokat.
|
Portal di Ensiklopedia Dunia