SzulfonátokA szulfonátok a szulfonsavak sói vagy észterei, bennük R−SO2O− funkciós csoport található. Szulfonát sókAz RSO2O− általános képletű anionokat szulfonátoknak nevezzük, ezek az RSO2OH képletű szulfonsavak konjugált bázisai. Mivel a szulfonsavak jellemzően erős savak, a megfelelő szulfonátok gyenge bázisok. A szulfonát anionok stabilitása miatt a szulfonátsók – például a szkandium-triflát – kationjait Lewis-savként alkalmazzák. A szulfonátok előállításának klasszikus szerves kémiai reakciója az alkil-halogenidek szulfitokkal, például nátrium-szulfittal végzett reakciója, melyet elsőként Adolph Strecker írt le 1868-ban (Strecker-féle szulfit alkilezés).[1] A reakció általános egyenlete:
Katalizátorként jodidot alkalmaznak. SzulfonsavészterekAz R1SO2OR2 általános képletű észtereket szulfonsav-észtereknek hívjuk, az egyes vegyületeket a karbonsavészterekhez hasonlóan nevezzük el. Ha például R2 metilcsoport, R1 pedig trifluormetilcsoport, akkor a vegyület neve metil-trifluormetánszulfonát. A szulfonsavésztereket a szerves kémiai szintézisekben reagensként alkalmazzák, elsősorban azért, mert az RSO2O- csoport az SN1, SN2, E1 és E2 reakciókban jó távozó csoport. A metil-triflát például erélyes metilezőszer. Gyakran használják őket fehérjék keresztkötőszereinek, mint az N-hidroxiszulfoszukcinimid (szulfo-NHS), BS3, szulfo-SMCC stb. vízoldhatóvá tételére. Példák
Lásd mégFordításEz a szócikk részben vagy egészben a Sulfonate című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Hivatkozások
|
Portal di Ensiklopedia Dunia