Sztranyiczki Gábor
Sztranyiczki Gábor (Szamosújvár, 1930. augusztus 10. – Kolozsvár, 2018. november 7.[1]) erdélyi magyar filozófus, filozófiai szakíró, Sztranyiczki Mihály testvére, Sztranyiczki Katalin férje. Életútja, munkásságaKözépiskoláit a szamosújvári főgimnáziumban kezdte, ahol 1944 októberének végén háborús baleset következtében elvesztette szeme világát. 1948-ig ugyanitt folytatta tanulmányait, majd 1950-ben a kolozsvári magyar nyelvű Kereskedelmi és Közigazgatási Fiúlíceumban érettségizett. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófia szakos érdemdiplomát (1954). Pályáját a Bolyai Tudományegyetemen gyakornokként kezdte (1954–59), majd a BBTE-n volt tanársegéd, tudományos kutató (1960–77), adjunktus (1978–90, amikor is nyugdíjba vonult). 1970-ben Adalékok a társadalmi fejlődés hajtóerői fogalmának kritikai elemzéséhez című dolgozatával elnyerte a filozófiai tudományok doktora címet. Rendszeresen publikált a Korunkban, Igaz Szóban, Utunkban, A Hétben, valamint különböző román nyelvű kiadványokban, folyóiratokban. Nyugdíjba vonulása után egyfajta öndekonstrukcióra szánta rá magát. Újabb, egyelőre kéziratban lévő munkái: Ész és idő. Az emberi jelen kérdőjelei (1997, ebből egy tudományos közleményt, A filozófiai ráció korunkban címmel a Magyar Filozófiai Szemle közölt. 1994/4); Jelzés értékű változások Mócs község etnikai térszerkezetében a XX. század második felében (Kolozsvár, 2002). Kötetei
Társszerzője A kommunista párt politikájának ideológiai alapjai (Gáll Jánossal, Bukarest, 1979), a Politikai rendszerünk, a forradalmi munkásdemokrácia (Gáll Jánossal, Dacia, Kolozsvár-Napoca, 1987), és a Kritikai vázlat a jelenkori polgári politikai doktrínákról (Gáll Jánossal, Kallós Miklós előszavával, Bukarest, 1988) című köteteknek. JegyzetekForrások
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia