|
SzteganográfiaA szteganográfia a rejtett üzenetek oly módon történő létrehozásának tudománya és művészete, hogy az üzenet létezéséről csak a címzett tudjon. A kriptográfia párja, ahol az üzenet illetve a titkosított tartalom létét nem álcázzák, de a tartalmát csak megfelelő rejtjel segítségével olvashatja a fogadó. A szó görög eredetű, jelentése leplezni, rejtett üzenetet írni. A módszert már az ókorban is ismerték, Hérodotosz leírásaiban (Kr. e. 440) két példát is találunk. Az egyikben Demeratus figyelmeztetni akarta Spártát Xerxész szándékairól, ezért egy viasszal bevont tábláról lekaparta a viaszt, a fára ráírta az üzenetet, majd úgy vonta be megint viasszal, hogy az üzenet ne legyen észrevehető. Végül sikeresen eljutott az üzenet Spártába. A másik történet szerint Hisztiaiosz felkelést hirdetett a perzsák ellen, ezért az egyik megbízható rabszolgájának fejét leborotválták, rátetoválták az üzenetet, majd amikor kinőtt a haja, útjára bocsátották a küldöncöt. Johannes Trithemius Steganographia című könyve (1499-ben írta, 1606-ban adták ki) a szteganográfiáról és a kriptográfiáról szólt, bár az egyház először azt hitte, hogy a fekete mágia a mű témája, ezért 1609-ben betiltották. A három kötetből az utolsót nemrég sikerült csak megfejteni. A legismertebb módszer talán a láthatatlan tinta, amellyel egy másik szöveg sorai közé írták az üzenetet. A megfelelő eljárás alkalmazásával (pl. melegítés, vegyszerek) az írás újra láthatóvá vált. Általában egy üzenetet (plaintext) bármiben el lehet rejteni. Amiben elrejtjük, az a hordozó (cover vagy covertext). Az eredmény pedig a stegotext. A szteganográfia előnye a kriptográfiával szemben, hogy az üzenet nem hívja fel magára a figyelmet, de a kettő együttes alkalmazása biztosítja általában, hogy az üzenet titkos maradjon. Szteganográf technikákModern
TörténelmiA történelem során is széles körben alkalmazták a szteganográfiát, különösen sokat, mielőtt a kriptográfia kifejlődött volna.
TerminológiaA digitális szteganográfiában a payload jelöli az elrejteni kívánt üzenetet és a carrier azt a hordozót, amibe elrejtjük. A kettő alkotja együtt a package, stego file vagy covert message nevű fájlokat, adatfolyamokat. EllenintézkedésekA szteganográfiával titkosított üzenetek megfejtésével foglalkozó tudományág a szteganalízis. A legegyszerűbb módja az üzenetek felfedésének, ha a módosított fájlokat összehasonlítjuk az eredetivel. Alkalmazási területNyomtatókA nagyobb gyártók legújabb színes lézernyomtatói sárga pontokból álló kódot adnak minden oldalhoz. A pöttyökből álló mátrix kódolva tartalmazza a nyomtató sorozatszámát, valamint a nyomtatás dátumát és idejét is. Egy példa a modern felhasználásraA digitális adatok sok lehetőséget kínálnak arra, hogy elrejtsünk valamit valamiben. Ilyenek például a képfájlok is. Mivel nagy mennyiségű adatot hordoznak, ezért a legkisebb helyiértékű bit (least significant bit, LSB) megváltoztatása minimális torzulást eredményez a képen. Legalkalmasabb formátum talán a BMP, amely tömörítés nélkül tárolja a képeket. Ha megváltoztatjuk a pixelek színmintáit, a formátum használható marad, de „zaj” keletkezik, amelyet sok bit felhasználása esetén az emberi szem is érzékel. Például egy true color, 1024×768 pixel felbontású BMP képünk „csupaszon” (se fejléc, se egyéb információ, se tömörítés). Minden képpont leírására 3 bájtot használunk (vörös, zöld és kék összetevőket (RGB) tartalmazzák). A kép mérete: 1024×768×3×8 = 18 Mbit = 2304 kB. Ha minden képpontból elvesszük a legalsó bitet, a kép nem változik érzékelhetően. A felhasználható adat mennyisége: 1024×768×3×1 = 2,25 Mbit = 288 kB. Ez az eredeti kép 12,5%-a. A BMP egyik problémája, hogy nagy a mérete. Tömöríthetjük is, de a formátumra fontos ügyelni, mivel például a JPEG veszteséges formátum és tömörítéskor pont a legalsó bitek fognak elveszni. A GIF esetén pedig a pixelérték csak egy mutató a palettára, ahol majd kiderül a pont színe. Ajánlott a 24 bites színmélységet ismerő és adatveszteséget nem okozó formátumok használata (TIFF, PNG). A hangfájlok esetén talán a PCM (impulzus-kódmodulációs rendszer) a legalkalmasabb, a változtatás nem teszi tönkre a fájlt, csak az emberi fül számára érzékelhető zaj keletkezik. Ilyen technikával készül az Audio CD is. Ezek már nagyobb kapacitást képesek biztosítani a képeknél. Ha az alsó 4 vagy 8(!) bitet használjuk, akkor a fájl 25% vagy 50%-a áll rendelkezésünkre, amely már több megabájtot is jelenthet. Hátránya az LSB módszernek, hogy meglehetősen ismert, így már nem alkalmas biztonságos adatrejtésre. Mellesleg napjainkban már inkább a tömörített formátumok (pl. MP3) örvendenek népszerűségnek, de itt is van lehetőség az adat elrejtésére. Bár szöveges állományokat nem használnak hordozónak, bizonyos módszerek (pl. a soronként beolvasott hordozóban az adat bizonyos számú bitjét bináris számként vesszük, majd decimális számmá alakítjuk és pont ennyi szóközt helyezünk az aktuális sor végére) lehetővé teszik kis mennyiségű adatok elrejtését. Copyright watermarkingAz elektronikus úton terjesztett anyagokat gyakran jelölik meg egyedi azonosítóval a szerzői jogok védelme miatt. Két fajtája létezik:
Állítólagos szerepe a terrorizmusbanAz első álhírek a USA Today napilapban jelentek meg 2001. február 5-én. Idézet az újságból: „Az Al-Káida tagjai kódolt üzenetek százait küldték el az eBay aukciós oldal digitális fényképein keresztül”. A cikk íróját később kirúgták, mivel gyakran írt kitalált történeteket. A milánói Corriere della Sera napilap szerint a Via Quaranta mecsetben elfogott Al-Kaida sejt gépén pornográf képeket találtak, amelyeket a tagok üzenetek elrejtésére használtak. A The New York Times szerint a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást is a szteganográf technikák segítségével tervezték meg. Az elfogott terroristák szabályzatai és „kézikönyvei” is gyakran tartalmaznak használati utasítást a szteganográfiát illetően. Németországban 2011-ben sikerült elfogni egy pornóvideónak álcázott üzenetet.[1] Lásd mégJegyzetek
Fordítás
Források
Külső hivatkozások
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
