|
Szon Gidzsong
Szon Gidzsong (hangul: 손기정, RR: Son Gi-jeong; japánul: 孫 基禎 Szon Kitei; 1914. augusztus 29. – 2002. november 15.) olimpiai bajnok koreai atléta, maratoni futó. Az 1936-os berlini játékokon hazája első olimpiai bajnoka lett, miután győzött a maratoni futás számában. Országa ekkor japán gyarmat volt, így csak a japán csapat tagjaként indulhatott. A Koreai Köztársaság a mai napig sajátjaként tartja nyilván ezt az érmet, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság ellenben Japánnak ismeri el hivatalosan.[1] Pályafutása1933 és 1936 között tizenhárom maratonon futott, melyből tízet megnyert. 1935. november 3-án Japánban 2.26:42-vel új világrekordot teljesített.[2] Ez a csúcs az 1947-es Boston Marathonon dőlt meg, akkor Gidzsong egyik neveltje, Szo Junbok futott jobbat. Berlini olimpiai játékokPályafutása alatt egyetlen olimpián, az 1936-os berlini játékokon vett részt. Hazája ekkor japán megszállás alatt állt, így csak a japán csapat tagjaként indulhatott. Szon () 2:29:19.2-es új olimpiai rekorddal, két percnél nagyobb előnyben diadalmaskodott a brit Ernest Harper előtt. Harmadikként honfitársa, a szintén japán színekbe kényszeredett Nam Szungnjong () ért be.[3] A díjátadón Szon () szemmel láthatóan nem volt boldog. Mialatt felhúzták a japán lobogót, és szólt a megszálló nemzet himnusza a két koreai lehajtott fejjel állt, Szon () könnyei csorogtak, az érem mellé kapott virággal pedig részben kitakarta melegítőjén levő japán zászlót; bár ez utóbbiról nem tudni, szándékos volt-e.[1][4] A versenyről a következőt mondta: „Az emberi test annyi mindent kibír. A szívet és a lelket kell átverni.”[5] A koreai Dong-a Ilbo című lap (ismert még angol címén: East Asia Daily) egyik riportere készített egy fotót a díjátadásról, azonban a Szon () felsőjén levő japán zászlót utóbb kiretusálta. A japán vezetés ezért kilenc hónapra felfüggesztette a lap működését, és nyolc embert börtönbe záratott, akiket kapcsolatba lehetett hozni az esettel.[1] Hellén-díj Maratoni győzelméért egy antik görög bronzsisakot (kb. ie 800-700) ajánlottak neki, amelyet 1875-ben egy német régész, Ernst Curtius talált Olümpia városában. Ennek elfogadását japán edzője nem engedte. A sisak ezután egy berlini múzeumba került, és ötven évig ott volt. 1986-ban jutott Szon ()hoz, majd 1987-ben a 904. koreai kincsnek nyilvánították. Későbbi életeVisszavonulása után edzőként, valamint a Koreai Sportszövetség elnökeként tevékenykedett. 52 évvel Berlin után, 1988-ban Szöul rendezte a nyári olimpiai játékokat. A szervezők az ekkor 74 éves Szon ()t kérték fel arra, hogy az olimpiai lángot bevigye a stadionba a nyitóünnepségen.[1][6] Egy önéletrajzi könyvet írt Hazám és a maraton (나의조국과 마라톤) címmel. Egyéni legjobbjai
Halála, emlékezete2002. november 15-én éjfélkor, tüdőgyulladás következtében hunyt el, 88 évesen; a Tedzson ()i Nemzeti Temetőben nyugszik. Tiszteletére hozták létre a Szon Gidzsong () Emlékparkot Szöulban.[7] Jegyzetek
Források A Wikimédia Commons tartalmaz Szon Gidzsong témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
_Marathon_1936_Summer_Olympics.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
