|
Szomorú vasárnap (dal)
A Szomorú vasárnap, amelyet gyakran az öngyilkosok dalaként is emlegettek, egy népszerű magyar dal, zenéjét Seress Rezső zongoraművész, slágerszerző szerezte, szövegét Jávor László költő írta. Első kiadása 1933-ban jelent meg, és – nem kis részben a köré szövődött városi legendák hatásának köszönhetően – hamarosan világszerte ismertté vált. Keletkezésének története és fogadtatása ihlette az 1999-bemutatott Szomorú vasárnap („Gloomy Sunday - Ein Lied von Liebe und Tod”) című német–magyar filmdrámát, Rolf Schübel rendezésében. A dal eredeti címe Vége a világnak volt, a világháború okozta kétségbeesésről szólt, és egy, az emberek vétkeivel kapcsolatos, csendes imában végződött. A Szomorú vasárnap címet viselő változatot Jávor László írta, ebben a főhős öngyilkosságot kíván elkövetni kedvese halála után.[1] Ez utóbbi változat rendkívül népszerűvé vált, míg az előbbit gyakorlatilag elfelejtették. Seress Rezső saját elbeszélése szerint a dal címe eredetileg Fekete vasárnap volt, amit ő írt át szomorúra, mert ezzel a címmel már létezett egy másik nóta.[2] Első magyar nyelvű felvétele 1935-ben készült el, Kalmár Pál közreműködésével, de már a következő évben elkészült angol fordítása (Sam M. Lewis jóvoltából) és első angol nyelvű felvétele is, melyen Hal Kemp énekelt.[3] Ugyancsak 1936-ban elkészült egy másik angol nyelvű felvétele is, ezúttal Paul Robeson énekelte a dalt, Desmond Carter szövegével. Angol nyelvterületen az hozta el a világhírt a dalnak, amikor Billie Holiday is előadta 1941-ben. Lewis fordításában nagy hangsúlyt kapott az öngyilkosság, a dal címe is „Hungarian Suicide Song” (kb.: Az öngyilkosok magyar dala) lett. Többféle városi legenda is született azzal kapcsolatosan, hogy a dal hatására számosan követtek el öngyilkosságot.[4] KeletkezéseA dalt Seress Rezső abban az időben szerezte, 1932 végén, amikor Párizsban élt, és megpróbált ott elismert dalszerzővé válni.[5] Először a zongorára írt, c-moll hangnemű dallam született meg, ezt követte a szöveg születése.[6] Seress a nagy gazdasági világválság idején írta a dalt, ráadásul abban az időben már a fasiszta befolyás is erősödött a szerző hazájában, a különböző források azonban eltérnek azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben befolyásolhatta a dal születését alkotójának személyes melankóliája, illetve a világ jövője feletti aggodalma. Seress szövegének alapja az emberi igazságtalanságok kárhoztatása, lezárva egy Istenhez szóló fohásszal, melyben irgalmat kér a modern világnak és a bűnbe sodródó embereknek.[7] Egyes feltevések szerint a „Vége a világnak” szavak csak a második világháború körüli időszakban kerültek a szövegbe, és valójában nem is kerülnek elő 1946-nál korábbi kiadásokban.[8] Seressnek kezdetben nehézséget jelentett, hogy kiadót találjon, elsősorban a dal szokatlanul melankolikus jellege miatt. Akadt olyan kiadó is, aki azzal zárkózott el a megkeresés elől, hogy szerinte a dal nem egyszerűen szomorú, hanem egészen rettentő kétségbeesés sugárzik belőle, ezért úgy vélte, senkinek nem tenne jót, ha ilyesmit kellene hallania.[9] A dalnak ezért végül először csak a kottáját adták ki,[10] Jávor László szövegével, akit a jegyesével történt, nem sokkal korábbi szakítása ihletett annak megírására.[5] A legtöbb forrás szerint az első kiadáshoz képest Jávor módosított a szövegen,[11] és az így véglegesített változat vált a legnépszerűbbé; ez nélkülözött minden politikai utalást, a dal így egyszerűen a kedves halála fölötti bánkódásról és a túlvilágban való találkozás reményéről szólt. A későbbi feldolgozások is leginkább az elvesztett szerelem fölötti kesergés eszméjén alapultak.[9][12][13][14] Városi legendákAz idők során számos városi legenda született a dallal kapcsolatban, a legtöbb arról szólt, hogy különböző életkorú, nemű és társadalmi státuszú emberek sorra követtek el öngyilkosságot a hallatán, ezért egyes rádiók tiltólistára is helyezték a dalt.[15] Ezeknek azonban elég nagy része nem megalapozott.[16] Sajtójelentések szerint csak az 1930-as években legalább 19 olyan öngyilkosság történt Magyarországon és az Egyesült Államokban, amelyek összefüggésbe hozhatók a Szomorú vasárnappal.[4][5][17] A konkrét esetek legtöbbjét azonban körülményes tényszerűen igazolni. Az a tény, hogy Magyarországon a dal születése körüli években amúgy is magas volt az öngyilkosságok száma – egyszerűen olyan társadalmi tényezők miatt, mint a szegénység és az éhezés – önmagában is jó táptalajt adhatott az ilyen városi legendák terjedésének. Nem születtek tanulmányok azzal kapcsolatban, hogy milyen összefüggés volt – ha volt egyáltalán – a dal és az öngyilkosságok között. A BBC egyébként egy időben valóban tiltólistára helyezte a dalt saját műsoraiban, Billie Holiday előadásában, arra hivatkozva, hogy ártalmas az erkölcsre az akkori nehéz háborús időszakban, a szöveg nélküli, instrumentális változatot azonban engedélyezte.[4] Az említett tiltást a BBC 2002-ben oldotta fel, más állítólagos rádiós letiltásokra vonatkozóan kevés tényszerű adat ismert.[16] Jelentősebb előadói, feldolgozói
Néhány feldolgozásaGloomy Sunday címen az előadó megnevezése nélkül, feldolgozók: François Gonda (IPI: 75579337), Marie Carcopino Tusoli Jean (IPI: 5162428) Serge Gainsburg (IPI: 11123948), Billy Holliday (IPI: 14281809), Sarah Brigthman (IPI: 277859599) előadásában Sombre Dimanche címen Stephane Sanserverino (IPI: 149551848), Claire Diterzi (IPI: 499061124), Yvette Gallino Michele (IPI: 401982179) előadásában feldolgozás, előadó megjelölése nélkül François Gonda (IPI: 75579337), Marie Carcopino Tusoli Jean (IPI: 5162428), Ge Villate Roger Marie (IPI: 32091617) A zeneműkiadó valamennyi esetben az Editio Musica Budapest Zeneműkiadó (IPI: 642408364), illetve a Meridian Editions (IPI: 20544916) Paris Jegyzetek
További információk
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Gloomy Sunday című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. |
||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
