Szojuz–35

Szojuz–35
Szaljut-program
Repülésadatok
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Dnyepr
Hordozórakéta	Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start	1980. április 9. 13:38:22 UTC
Starthely	Bajkonuri űrrepülőtér, 31-es indítóállás
Leszállás
ideje	1980. június 3. 15:06:23 UTC
Időtartam	55 nap 1 óra 28 perc 1 mp
Űrhajó tömege	6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	198 / 259,7 km
Pályahajlás
Föld körül	51,65°
Periódus
Föld körül	88,81 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–35 témájú médiaállományokat.

A Szojuz–35 (oroszul: Союз–35) a szovjet Szojuz 7K–T űrhajó repülése volt, melynek során a negyedik állandó személyzetet szállították a Szaljut–6 űrállomásra.

Küldetés

Fő feladatuk az űrállomás karbantartása, javítása, valamint az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása. Az Interkozmosz-program keretében látogatók fogadása, illetve a Progressz űrhajók szállítmányainak átvétele, hulladékkal történő feltöltése, leválasztása.

Jellemzői

1980. április 9-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88,8 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 260 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Összesen 55 napot, 1 órát, 28 percet és 1 másodpercet töltött a világűrben, 2917 alkalommal kerülte meg a Földet.

Április 10-én 16 óra 16 perckor kapcsolódott a Szaljut–6 I. számú dokkolójával. Az ellenőrzések elvégzését követően átszálltak az űrállomásra. Kipakolták a Progresz–8, majd fogadva a Progresz–9 űrhajót. Május 27-én fogadták a Szojuz–36 űrhajót, benne az első – eddigi egyetlen – magyar űrhajóst, Farkas Bertalant. A visszatérés érdekében kicserélték a személyes berendezéseket (szkafanderek, ülések, fedélzeti napló).

Június 3-án belépett a légkörbe, a visszatérés hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 140 kilométerre délkeletre értek Földet.

Személyzet

A Szojuz–35 visszatérő kabinja a Közlekedési Múzeumban

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz-35-tel együtt)

Indításkor

• Leonyid Ivanovics Popov (1)
• Valerij Viktorovics Rjumin (3)

Leszálláskor

• Valerij Nyikolajevics Kubaszov (3)
• Farkas Bertalan (1)

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5

Külső hivatkozások

• Szojuz–35. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–35. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–35. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–35. kursknet.ru. [2011. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–35. zarya.info. [2012. november 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)
• Szojuz–35. reality.hu. [2010. november 7-i dátummal az A Szojuz 7K-T visszatérő modul eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 16.)

Elődje: Szojuz T–1

Szojuz-program 1967–1981

Utódja: Szojuz–36