Szogó Sindzsi

Szogó Sindzsi
Született	1884. április 14. Niihama
Elhunyt	1981. október 3. (97 évesen) Tokió
Állampolgársága	japán Japán Birodalom (–1947)
Foglalkozása	igazgató
Iskolái	Tokiói Egyetem
Kitüntetései	Order of the Sacred Treasure, 1st Class
Halál oka	tüdőgyulladás
A Wikimédia Commons tartalmaz Szogó Sindzsi témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Emléktáblája a Tokió pályaudvaron

Szogó Sindzsi (japán írásjelekkel: 十河 信二, Sogō Shinji, (Niihama, 1884. április 14. – Tokió, 1981. október 3.) a Japán Nemzeti Vasutak (JNR) negyedik elnöke. Nevéhez fűződik az első Sinkanszen, a Tókaidó Sinkanszen megalkotása.

Szogó Sindzsi 1884-ben született Niihamában (Ehime, Sikoku). 1909-ben végzett a Tokiói Császári Egyetem jogi karán, majd a Vasúti Ügynökséghez csatlakozott. Miközben az 1923-as nagy kantói földrengés után a Teito Újjáépítési Ügynökségnél dolgozott, nagy hatással volt rá Gotó Sinpei, az Ügynökség elnöke. Miután 1926-ban elhagyta az állami vasutakat, a Dél-Mandzsúria Vasút igazgatója lett. A Dél-Mandzsúria Vasútnál dolgozva szoros kapcsolatba került a Kvantung-hadsereg tisztjével, Isivara Kandzsival, a Mukdeni incidens kulcsszereplőjével. Szogó Isivara "agytrösztjének" tagjaként működött, amikor Isivara 1936-1937-ben hatalma csúcsán volt. Szogó részt vett Isivara azon törekvésében, hogy 1937 januárjában megtagadja Ugaki Kazusige tábornoktól a miniszterelnöki pozíciót, és Hajasi Szendzsúró tábornokot ültesse be miniszterelnöknek. Segített Hajasinak megalakítani a kabinetjét. Még ugyanebben az évben pártfogója, Isivara kiszorult a hatalomból, és Szogó is elvesztette befolyását.

A második világháború után a Vasúti Jóléti Szövetség elnökeként szolgált, amíg 1955-ben a JNR elnökévé nem nevezték ki.[1]

A Sinkanszenre gyakorolt hatása

Az 1950-es évek végén a normál nyomtávú Sinkanszen megépítéséről szóló döntés sokat köszönhetett Szogó Sindzsinek. A meglévő Tókaidó-vasútvonal javítása érdekében ragaszkodott a normál nyomtáv bevezetéséhez a sok ellenkezés ellenére.[2] Szilárdan hitt abban, hogy a nemzetközi normál nyomtáv elengedhetetlen a japán vasutak radikális fejlesztéséhez - ezt a nézetet Gotó Sinpei már körülbelül 50 évvel korábban is vallotta.[1] Ezt a nézetet osztotta Sima Hideo is, akit Szogó nevezett ki a Sinkanszen projekt főmérnökévé.[3]

Szogó kidolgozott egy tervet, hogy a kormány számára szinte lehetetlenné tegye a támogatás visszavonását, ha egyszer már megadta. Stratégiájának központi eleme a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank (Világbank) hitelének felhasználása volt. Ezt az ötletet nyilvánvalóan a későbbi miniszterelnök, majd pénzügyminiszter, Szató Eiszaku vetette fel neki, aki korábban együtt dolgozott Szogóval a Vasúti Minisztériumban. A 80 millió dolláros hitel sikeres igénylésével (a becslések szerint a vonal költségének legfeljebb 15 százalékát tette volna ki) biztosította, hogy a japán kormánynak továbbra is elkötelezettnek kellett maradnia a projekt mellett. Ugyanakkor Szogó, aki szándékosan alacsonyan tartotta a Tókaidó Sinkanszen becsült költségeit, mert attól tartott, hogy ha azok túl magasak lennének, sem a japán kormány, sem a Világbank nem támogatta volna a javaslatot, elkezdett más JNR-projektekből pénzt átcsoportosítani a Sinkanszen építésére. Ez azért volt lehetséges, mert miután a JNR teljes költségvetését a parlament jóváhagyta, a JNR elnöke "mérlegelési jogkörrel" rendelkezett annak elköltéséről. Szogó a bejelentett maximális javasolt sebességet is viszonylag szerény 200 km/h-nál tartotta, és sikeresen érvelt azzal, hogy ez nem egy új vonal, hanem a meglévő Tókaidó vonal bővítése.[4][5]

Amikor a költségvetés eltérítése politikai kérdéssé vált, 1963-ban lemondott, vállalva a teljes felelősséget a döntésért. A Tókaidó Sinkanszenért azonban nagyrészt őt illeti az érdem.[1]

1965-ben, egy évvel az átadás után, Szogót Hirohito japán császár a Szent Kincsrend Nagykordonjával tüntette ki, amely kitüntetés a Japánért tett rendkívüli szolgálatait ismeri el.

A tokiói pályaudvar 18/19-es peronján emléktáblát helyeztek el Szogó Sindzsi emlékére.[5]

Jegyzetek

1. Wakuda, Yasuo. „Japanese Railway History 10- Railway Modernization and Shinkansen”. Japan Railway & Transport Review 11, 60–63. o, Kiadó: Japan Railways (JR). [2011. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 4.) 
2. Smith, Roderick A. (2003). „The Japanese Shinkansen”. The Journal of Transport History 24/2 (2), 222–236. o, Kiadó: Imperial College, London. DOI:10.7227/TJTH.24.2.6. 
3. Salpukas, Aigis (1998. március 20.). „Hideo Shima, a Designer of Japan's Bullet Train, Is Dead at 96”. The New York Times, Kiadó: NYT. (Hozzáférés: 2010. szeptember 21.) 
4. Hood, Christopher P.. Shinkansen – From Bullet Train to Symbol of Modern Japan. Routledge, London, 34–53. o. (2007). ISBN 978-0-415-32052-8 
5. Semmens, Peter. High Speed in Japan: Shinkansen - The World's Busiest High-speed Railway. Sheffield, UK: Platform 5 Publishing (1997). ISBN 1-872524-88-5 

További információk

• Shinji Sogo Museum website (japánul)