SzoftverkomponensA szoftverkomponens egy moduláris szoftveregység, amely specifikus funkcionalitást zár magába. A komponens kívánt jellemzői az újrahasználhatóság és a karbantarthatóság.[1] ÉrtékAz összetevők lehetővé teszik a szoftverfejlesztés számára, hogy megbízható alkatrészeket tartalmazó szoftvereket állítsanak össze, ahelyett, hogy minden szemponthoz kódot írnának; lehetővé téve, hogy a megvalósítás inkább gyári összeszereléshez, mint egyedi építéshez hasonlítson. AttribútumokEgy komponens kívánatos attribútumai közé tartoznak, de nem kizárólagosan:
Harmadik félEgyes összetevőket házon belül építi fel a szoftverrendszert építő szervezet vagy csapat. Egyesek harmadik féltől származnak, máshol fejlesztették ki, és a szoftverrendszerbe vannak beépítve.[2] Komponens alapú szoftverfejlesztésA nagyméretű rendszerek esetében a komponens alapú fejlesztés fegyelmezett folyamatra ösztönzi a komplexitás kezelését.[3] KeretrendszerEgyes komponensek megfelelnek egy kerettechnológiának, amely lehetővé teszi azok jól ismert módon történő fogyasztását. Példák: CORBA, COM, Enterprise JavaBeans és a .NET keretrendszer.[4][5] ModellezésAz alkatrészek tervezését gyakran vizuálisan modellezik. Az Unified Modeling Language (UML) 2.0-s verziójában egy komponens téglalapként, egy interfész pedig nyalókaként jelenik meg a biztosított interfész jelzésére, és foglalatként az interfész fogyasztásának jelzésére. TörténelemAz újrafelhasználható szoftverkomponensek gondolatát Douglas McIlroy terjesztette elő a NATO Szoftvermérnöki Konferenciáján 1968-ban tartott előadásában.[6] (A konferencia egyik célja a korabeli, úgynevezett szoftverválság megoldása volt.) Az 1970-es években McIlroy ezt az ötletet a gyakorlatba ültette azzal, hogy a Unix operációs rendszerhez hozzáadta a pipeline funkciót. Brad Cox az 1980-as években finomította a szoftverkomponens fogalmát.[7] Az Objective-C programozási nyelv feltalálásával megpróbált infrastruktúrát és piacot létrehozni a harmadik féltől származó újrafelhasználható összetevők számára.[8] Az IBM az 1990-es évek elején vezette be a System Object Model-t (SOM).[9] A Microsoft az 1990-es évek elején vezette be a COM-ot ( Component Object Model ). A Microsoft számos tartományspecifikus komponenstechnológiát épített a COM-ra, beleértve az elosztott komponensobjektum modellt (DCOM), az objektumok összekapcsolását és beágyazását (OLE) és az ActiveX-et. Hivatkozások
FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Software component című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. |
Portal di Ensiklopedia Dunia