|
Szocsi
Szocsi (cirill betűkkel: Сочи) üdülőváros Oroszországban, a Fekete-tenger partján, a Kaukázus mentén. Határai a Mamajka és a Kugyepszta folyó. Távolsága a fővárostól közúton 1632 km. Hosszúsága mintegy 148 km, ezzel a világ második leghosszabb városa Mexikóváros után.[2] 1961-ben egyesítették a környező településekkel, így létrejött az ún. Nagy Szocsi. Közigazgatásilag hozzácsatolták Lazarevka, Maceszta, Hoszta és Adler települést. Lakossága 397 500 fő (a 2002. évi népszámláláskor); 343 334 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3] A Szovjetunió egykori legnagyobb tengerparti gyógyüdülővárosa volt. Kénhidrogénes forrásait vérszegénység, ideg- és bőrbetegségek, ízületi bántalmak kezelésére javallották. Híresek voltak szanatóriumai is. Már az 1930-as években megkezdődött a gyógyászati intézmények kialakítása, az első jelentős beruházás a balneológiai klinika építése volt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 2007. július 4-én Guatemalában Szocsinak adta a 2014-es téli olimpia rendezési jogát. Itt rendezik meg 2014-től a Formula–1-es orosz nagydíjat. ÉghajlatÉghajlata jellegzetesen szubtrópusi. A Kaukázus 3000 méteres hegyei védik a beáramló hideg északi szelektől, így az évi középhőmérséklet 14 °C körül alakul.
TörténeteÓkorHérodotosz a Fekete-tenger északi partvidékének legősibb népeként a kimmereket írja le. Az i. e. 12-8. század között ők uralták a sztyepp Kárpátok és Kaukázus közötti részét. Lehetséges azonban, hogy a "kimmer" valójában gyűjtőnév volt, amit a görögök használtak a szkíták előtt az itt élő népekre. Az i. e. 8. században a Krím-félszigettől keletre és délre élő kimmereket a benyomuló szkíták a Fekete-tenger déli partvidékére kényszerítették. Ezt követően a szkíták próbálták megvetni lábukat a Kaukázuson túl is, de i. e. 611-ben Uvakhsatra méd király kiűzte őket Médiából. I. e. 7. századtól egyfelől a szkítákkal rokon szarmata törzsek, másfelől és görög kereskedők is megjelentek a vidéken. Milétoszi görög gyarmatosítók az i. e. 6. században sorra hozták létre kolóniáikat a Fekete-tenger partvidékén. Amikor VI. Mithridatész Eupatór pontoszi király i. e. 101-ben legyőzte a kolkhiszi fejedelemségeket, a Kaukázustól északra eső sztyeppén néhány szkíta törzset is hódoltatott. A kis-ázsiai hegemóniára törekvő Mithridatész hamarosan összeütközésbe került az ekkor már a Földközi-tenger keleti medencéjében is terjeszkedő Római Birodalommal (ekkor még köztársaság). I. e. 88–63. között a Római Birodalom három háborút indított a pontuszi király ellen (mithridatészi háborúk). Amikor i. e. 66-ban a római seregek vezetését a fiatal és tehetséges Pompeius vette át, a pontuszi sereg egymás után szenvedte el a súlyos vereségeket, végül a mai Szuhumi területén lévő Dioszkuriaszba húzódott vissza, ahová Pompeius már nem követte. Végül i. e. 63-ban győzték le véglegesen a rómaiak, az akkor már a Fekete-tenger és az Azovi-tenger közötti szoros mellett fekvő, az ókorban kimmer Boszporusznak is nevezett Pantikapaion városába visszaszorult pontuszi királyt. A Fekete-tenger partvidékének történelmi térképei:
KözépkorA Fekete-tenger délkeleti régiójában a Bizánci Birodalom uralmának a szeldzsuk törökök vetettek véget. Őket a 13. században újabb hódítók, a mongolok követték. A Mongol Birodalom felosztása után az Arany Horda uralta a térséget az oszmán-törökök hódításáig. ÚjkorA törököket csak a 19. században szorították vissza a Kaukázus mögé a cári orosz csapatok. 20. századAz első világháború, majd a oroszországi polgárháború után a terület 1922-ben a Szovjetuniót létrehozó Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság része volt. A Szovjetunió felbomlása óta Oroszország része. Híres emberekItt születtek:
Testvérvárosok
Galéria
Jegyzetek
Források
További információk
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szocsi témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.png)
.png)
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
