|
Szkopelosz
Szkopelosz (görög írással Σκόπελος) egy görögországi sziget, mely az Égei-tenger nyugati felében helyezkedik el. Az (Északi-)Szporádok szigetcsoport középső szigete. A görög szárazföldtől keletre, Évia szigetétől pedig északra található, közigazgatásilag a thesszáliai régió Magnészia prefektúrájához tartozik. Szkopelosznak hívják a sziget legnagyobb települését, egyben közigazgatási központját is. FöldrajzaSzkopeloszt a Szporádok szigetcsoport két szigete fogja közre, ugyanis tőle nyugatra Szkiatoszt, keletre pedig Aloniszoszt találjuk. Szkopelosz szigetének két 500 méternél is magasabb csúcsa van. A 681 méter magasra nyúló Delphi a sziget közepén, az 546 méteres Palouki pedig a sziget délkeleti felében található. Területe 96 km², tehát nagyobb, mint az ismertebb Mikonosz (85 km²) illetve Szantorini (73 km²). KörnyezetSzkoleposzt tartják az Égei-tenger egyik legzöldebb szigetének, bár ezt a Szporádok többi szigetére is előszeretettel mondják. A szigeten számos fa, virág és cserje őshonos, de szigetet nagyrészt fenyőerdők és tölgyesek, illetve gyümölcsösök, és olívaligetek borítják. Korábban a jobban elterjedt tölgyfaerdők helyére is fenyveseket ültettek, ugyanis a fenyőfa, mint alapanyag, a hajóipar számára megfelelőbb. ÖkológiaSzkopelosz, a "zöld és kék sziget" a görög városok mögött kullog, ami a hulladékok újrahasznosítását és a szennyvízkezelést illeti. Pillanatnyilag Szkopelosznak nincs hulladék-újrahasznosítási programja. A szilárd és veszélyes hulladékokat egy hulladéklerakóba viszik, de gyakori, hogy illegálisan egy-egy elhagyott területre hordják a szemetet. Időnként roma családok lepik el Szkopeloszt, hogy a fémhulladékot összegyűjtsék, majd teherautókkal a szárazföldre szállítsák, és ott eladják. A sörös- illetve borosüvegek újrahasznosítása a forgalmazók dolga, minden eladott üvegért betétdíjat kérnek, amit akkor kap vissza a vásárló, ha visszaviszi az üvegeket. ÉlővilágHáziállatok
MadarakA sziget nagyon gazdag élővilággal büszkélkedhet, csak madárfajból több, mint 60 él itt. Számos ragadozómadárnak ad otthont a terület, melyek közül a legismertebbek az eleonóra-sólyom, a füleskuvik és az egerészölyv, de sólymok, sasok és keselyűk is fel- felbukkannak a szigeten. Szintén Szkopelosz-szerte elterjedt madár a dolmányos varjú, és néha még szürkegémeket, vagy jégmadárféléket is lehet látni. Náluk gyakoribb vendég a nagy kárókatona és az ezüstsirály illetve a sárgalábú sirály, melyek a partok közelében figyelhetőek meg. Kemény tél esetén megjelennek a szárazföldön honos madarak is a szigeten. 2007-ben a helyi önkormányzat kitakaríttatott egy, a Szkopelosz strandjához közeli mocsaras területet, ahol a sziget egyetlen állandó patakja a tengerbe ömlik. A terület békák és a velük táplálkozó madarak élőhelye volt. Ezután a környék nagy részén, és a szomszédos Palouki hegyen a Szkopeloszi Vadászati Egyesület megtiltotta a vadászatot, aminek következtében a sziget más részeiről is hiányzó fácánok népesítették be a területet. TörténeteA legenda szerint Szkopeloszt Sztafilosz alapította, aki Dionüszosz és a krétai Ariadné hercegnő egyik fia volt.[1] Valójában a késői bronzkorban Szkopeloszt (későbbi nevén Peparetosz, görög írással Πεπάρηθος) a krétaiak népesítették be, akik a szőlőtermesztés kultúráját is elhozták a szigetre. Talán pont a legenda hatására, miszerint a bor istenének fia alapította, a sziget az antik görög városok között a boráról volt híres. Szophoklész i. e. 409-ben bemutatott Philoktétész drámájában meg is említ egy borkereskedőt, aki eltűnt útban a "szőlőben és borban gazdag Pepaterosz" felé. 1939-es ásatások során Sztafilosz és Velanio térségében rábukkantak egy, a mükénéi korból származó királyi sírra.[2] A sziget legalább i. e. 8. századtól kezdve a Évia szigetén található Khalkisz (mai nevén Halkída) városállam irányítása alatt állt. Ezután időrendben az alábbi hatalmak politikai hatása vagy közvetlen uralma alá tartozott:
1538-ban egy török kalóz, a „Vörös Szakállú” Barbarossa megtámadta a szigetet, és annak lakóit lemészárolta. A túlélők Évia szigetére illetve Thesszáliába menekültek, és már csak jóval később, a 17. század folyamán tértek vissza. Az újból benépesült Szkopelosz már az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt, akiknek a viszonylagos függetlenségükért adót kellett fizetniük. Az oszmán megszállás végét az évszázadokkal későbbi görög szabadságharc jelentette.[3] A görög szabadságharc után Szkopelosz a londoni szerződésben (1830. február 3.) rögzített szuverén Első Görög Köztársaság részévé vált.[4] A második világháborúban a tengelyhatalmak uralma alá került, ugyanis először az Olasz Királyság foglalta el (1941 június - 1943 szeptember), majd a Harmadik Birodalom (1943 szeptember - 1944 október) kerítette hatalmába. 1944 után a demokratikus állammá alakult Görögország részeként folytatódott történelme. NépességDemográfiai adatokA szigetet a 2001-es népszámlálási adatok alapján összesen 4696 fő lakja.[5] A lakosok területi eloszlása az alábbiak szerint alakul:
VallásA kereszténység a 3. században jelent meg a szigeten, és gyorsan el is terjedt. A 4. század folyamán érseki széket alapítottak, amelyet először Reginosz foglalt el, akit szentté avattak, és azóta ő a sziget védelmezője és pártfogója. Önkormányzat és közigazgatás Szkopelosz szigete közigazgatásilag három elkülönülő területre oszlik. A sziget délkeleti részén található Szkopelosz, mely egyben a sziget központi települése is, északnyugaton található Glosza, illetve a kettő között hozták létre a sziget nyugati partján Neo Klimát. GazdaságTurizmusSzkopelosz gazdasága mára már teljesen a turizmusra épül, amelynek köszönhetően mind a kapcsolódó iparágak, mind pedig az építőipar nagy lendületet kapott az utóbbi időben. Bár a turizmus a nyári hónapokban a legerősebb, ennek ellenére Szkopelosz egész évben várja a látogatókat. Számos észak-európai országból a turistaszezonon kívül is sok látogató érkezik ide pihenni. A 2007 szeptemberében itt forgatott Mamma Mia! című filmnek köszönhetően megnőtt a film miatt idelátogató turisták száma.[6] Ennek hatására a szigeten lépten-nyomon a Mamma Mia! forgatási helyszíneit jelölő táblákba lehet botlani, továbbá több helyi utazási iroda is szervez olyan túrákat, hajóutakat, amelyek a film helyszíneire kalauzolják el az érdeklődőket. Strandok Ugyan a partvonal 67 km hosszúságú, viszont a sziget sziklás, hegyes felszínének köszönhetően a part nagy része egyáltalán nem érhető el, vagy csak nagyon nehezen. Azokon a helyeken viszont, ahol autóval vagy gyalog megközelíthető a part, ott számos strand található, melyek közül több is nagy népszerűségnek örvend. A strandok nagy része apró kavicsos, és a víz gyakran gyorsan mélyül, viszont a víz kristálytiszta, és a legtöbb strand szélvédett helyen található. MezőgazdaságA helyi gazdaság egykoron vezető szerepet betöltő iparága, a mezőgazdaság, mára már csak önmaga árnyéka. Szilva- és mandulaültetvények ugyan még léteznek, de sokkal szerényebb méretben, mint korábban, és a sziget szőlőtermesztése illetve bortermelése is minimálisnak mondható, ugyanis 1940-ben a filoxéra teljesen kipusztította a helyi szőlőültetvényeket. A szigetlakók bort már leginkább csak saját maguk részére termelnek, és az ahhoz szükséges szőlőt is Thesszáliából hozzák a szigetre. A kecske- és juhtenyésztés még mindig megtalálható a szigeten, mely állatok tejéből készítik a feta sajtot. Az utóbbi időkben lendületet vett a méhészkedés, és méztermelés. Ezen felül Szkopelosznak még van egy kisebb halászflottája is, amellyel a helyi vizeken halásznak. Élelmiszeripar
HajóiparSzkopelosz egykoron híres volt a fahajóépítő iparáról, amely számos hajóval járult hozzá az 1821 és 1831 között zajló görög szabadságharchoz. A hajóépítés a gőzhajók elterjedésével hanyatlásnak indult. Az Encyclopædia Britannica 11., 1911-es kiadása szerint "Majd minden háztulajdonos birtokolt, vagy részben birtokolt vitorláshajót." Napjainkra a tradicionális hajóépítés gyakorlatilag teljesen eltűnt a szigetről, nyomokban csak a kis fahajók javításánál lehet tetten érni. EgyébSzkopelosz nem tudja a helyi lakosság minden igényét kielégíteni helyben termelt élelmiszerrel, és egyéb javakkal. Ezen áruk nagy részét a szárazföldről hajóval szállítják a szigetre, melynek költsége a fogyasztót terheli. A görög állam ezért kevesebb forgalmi adót szed a szigeteken eladott étel és ital után, pontosan 6-13 százalékot a szárazföldi 9-15 százalékkal szemben. Az adómérséklés ellenére a szigeten átlagosan 10%-kal magasabb az élelmiszerek ára. Az üzemanyagok ára még ennél is magasabb mértékben tér el a szárazföldi ártól: gyakran 15 százalékot meghaladó mértékben múlja azt felül. Jegyzetek
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
