|
Szkáros
Szkáros (szlovákul Skerešovo) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Nagyrőcei járásában. FekvéseTornaljától 13 km-re északnyugatra, a Turóc-patak bal partján található. TörténeteA település már a honfoglaláskor fontos gyepűvédő hely volt. 1243-ban „Staruch" néven említik először. 1266-ban „Scarus", 1353-ban „Strasa" néven említi oklevél. A 16. században több nemesi család birtokolta. A 18. században a Draskóczy és Kubinyi családoké. A falu legjelentősebb birtokosai a Hanvayak voltak. 1710-ben 177 lakos halt meg a pestisjárványban. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „SZKÁROS. Magyar falu Gömör Várm. földes Urai Farkas, és több Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Dreskhez közel, mellynek filiája; határja középszerű, réttyei jók, malmok helyben van."[2] 1828-ban 69 házában 537 lakos élt. 1837-ben 561 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, kertészmunkákkal foglalkoztak. A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Szkáros, magyar falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vármegyében, Gömörhöz nyugot-északra 1 1/2 mfd., 56 kath., 478 ref., 27 evang. lak. Ref. anya ekklézsia. Határa első osztálybeli. F. u. Farkas, s m. t. Ut. post. Tornalja."[3] Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Szkáros, ratkóvölgyi magyar kisközség, 83 házzal és 346 ev. ref. vallású lakossal. 1384-ben Scarus és Izkarus néven merül fel. Ez időbeli birtokosai ismeretlenek, de 1550-ben Ferdinánd király új adománykép adja e községet a Soldos, Hanvay, Darvas, Nagyszájú, Sándor, Szkárosi, másként Fityke és a Kerepeczy családoknak. A 18. században, a mikor Szkerosowo tót néven is említik, a Farkas család a földesura, a melylyel közösen bírják a Kubinyi és a Draskóczy családok. Most Dapsy Bélának van itt nagyobb birtoka és régi kúriája, melyet még a Farkas család építtetett és a mely vétel útján került a mostani tulajdonos birtokába. A község határában kitünő gyógyerejű forrás van, mely Dapsy Béla tulajdona, a ki ide csinos fürdőházat és lakásokat építtetett. A fürdőt, mely csak nem rég nyílt meg, a környékbeliek sűrűn látogatják. A községben a Dapsyén kívül még két régi kúria van. Az egyiket a Draskóczyak, a másikat a Kubinyiak építtették. Református temploma már a reformáczió idejében fennállott, de építési ideje meg nem állapítható. Ide tartozik Salamonvölgy, Oszlókút és Papkút puszta. Postája van, távírója és vasúti állomása pedig Tornallya."[4] A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. Népessége1910-ben 356-an, túlnyomórészt magyarok lakták. 2011-ben 246 lakosából 112 szlovák és 87 magyar. Nevezetességei
Neves személyek
Jegyzetek
Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
