Szilbereky Jenő (jogász)
Szilbereky Jenő (Lugos, 1917. július 7.[1] – Budapest, 2012. december 27.) magyar jogász, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, címzetes egyetemi tanár; igazságügyi miniszterhelyettes majd államtitkár, az állam- és jogtudomány doktora (1973), a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület elnöke (1969 és 1980 között). Szilbereky Jenő vegyész édesapja. Életpályája1939-ben Szegeden a Ferenc József Tudományegyetem jogtudományi karán szerzett doktori oklevelet. 1947-ben tett bírói-ügyvédi szakvizsgát. 1941-ig a tiszafüredi járásbíróság joggyakornoka, majd 1948-ig a szegedi járásbíróság fogalmazója, 1948–1950-ben szegedi járásbíró volt.[2]1950-től az Igazságügyi Minisztérium főelőadója, 1953-tól a Legfőbb Ügyészség csoportvezető-, majd főosztályvezető-helyettes ügyésze volt. Az 1956-os forradalom alatt Szilbereky Jenőt beválasztották az ügyészség forradalmi bizottmányába, azonban ott tevékenységet nem fejtett ki. 1962-től igazságügyi miniszterhelyettesként, majd 1978 és 1980 között igazságügyi államtitkárként dolgozott. 1980. július 1-jén lett a Legfelsőbb Bíróság elnöke. 1990-ben vonult nyugállományba. Tanári pályája1952-től tanított a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán Szegeden; 1969–1977 között egyetemi tanár volt. Kutatási területeElsősorban a polgári eljárásjoggal foglalkozott. Tudományos fokozatai
Társadalmi szerepvállalása1969 és 1990 között ó volt a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület elnöke. Főbb művei
Díjai, elismerései
Források
Jegyzetek
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia