|
Szergijev Poszad
Szergijev Poszad (oroszul: Сергиев Посад) város Oroszország európai részén, Moszkvától 71 km-re északkeletre, a Moszkvai terület egyik járási központja. A főváros környéki történelmi városok egyike, az ún. Aranygyűrű turisztikai útvonal része. Leghíresebb létesítménye a Szentháromság–Szergij-kolostor (Троице-Сергиева лавра, Troice-Szergijeva Lavra), az orosz ortodox egyház egyik központja és hívőinek zarándokhelye. Lakóinak száma: 111 179 fő (a 2010. évi népszámláláskor),[1] 114 100 fő (2005), 115 000 fő (1993), 94 000 fő (1971), 45 000 fő (1939. Neve 1782–1919 között Szergijevszkij (Szergijev) Poszad; 1919–1930 között Szergijev; 1930–1992 között Zagorszk, 1992-től ismét Szergijev Poszad. A város néhány műemléke és kolostorának épületegyüttese 1993 óta a világörökség része. FekvéseA Szmolenszk–moszkvai-hátság délkeleti részén, enyhén lejtős területen fekszik. Nagyobb folyója a Koncsura, mely itt néhány kisebb mellékfolyót is felvesz. Ez a vidék egykor a Moszkvából észak felé vezető kereskedelmi útvonalon feküdt. Szergijev Poszad fejlődésében meghatározó jelentőségű volt és maradt a főváros közelsége. A város az északi fő közlekedési út mentén és az észak felé vezető vasúti fővonalon fekszik, Moszkvával HÉV- („elektricska”) és rendszeres autóbuszjáratok kötik össze. Történeti áttekintés Az itteni kolostort egy Szergij nevű szerzetes és testvére alapította az 1340-es években. Szergij atya 1392-be hunyt el, néhány évtizeddel később szentté avatták. A Szentháromság–Szergij-kolostor évszázadokon át az orosz állam egyik legfontosabb egyházi és szellemi központja volt, a város maga is neki köszönheti létét. A 15-16. század folyamán a környék települései a kolostor tulajdonába kerültek. Köztük volt Klementyjevo falucska is, melynek első írásos említése 1419-ből származik. Hivatalosan ezt a dátumot tekintik a város civil története kezdetének. A 17. század elejét az orosz történelem zűrzavaros időkként (szmutnoje vremja) tartja nyilván. A lengyel-litván csapatok a kolostort 1608-tól 16 hónapon át ostromolták, de nem tudták bevenni. Az ostrom idején az itteni falvak elnéptelenedtek. Később helyükön, a kolostor körül és annak igényeinek megfelelően kisebb kézműves települések (ún. „szlobodák”) alakultak ki. A 18. századra a kolostor gazdagsága hatalmasra növekedett, de 1764-ben, az egyházi javak részleges kisajátításakor birtokait elvesztette, azokat az államkincstár vette át. II. Katalin cárnő rendeletére 1782-ben megalakult a kolostor kézműves telepeit egyesítő önálló Szergijevszkij (később: Szergijev-) Poszad település, melyet ugyanezzel a rendelettel városi rangra emeltek. Egy évtizeddel később elkészült az új város beépítését szabályozó egységes terv. A várost Moszkvával összekötő országutat 1845-ben, a vasútvonalat 1862-ben nyitották meg. A szovjet időszakban, 1920-ban a kolostort feloszlatták, területén múzeumot alakítottak ki, de egyes épületeit más célokra is igénybe vették. 1946-ban a templomok és más épületek egy részét visszaadták az egyháznak, ezekben újra engedélyezték a kolostor működését. 1930-ban a város nevét egy kommunista vezető emlékére Zagorszkra változtatták, 1992-ben a város ismét eredeti nevét vette fel. A mai városAz 1792-ben készült rendezési terv a kolostort meghagyta a város központjának. Innen legyezőszerűen indul ki néhány fő közlekedési út, melyekre nagyjából merőlegesen keresztutcákat alakítottak ki. A világháború utáni évtizedekben szintén központi tervek alapján építették tovább a várost. 1954-ben nagy kultúrházat, az 1970-es évek elején új közigazgatási és kereskedelmi központot létesítettek. A város külső részein néhány lakónegyed, ún. mikrorajon épült, de több régi, részben falusias település-rész is megmaradt, ezek gyűrűként fogják körbe a városközpontot. Kultúra, műemlékekA város legismertebb, meghatározó épületegyüttese a Szentháromság–Szergij-kolostor, mely 1993 óta a világörökség része. A kolostor falain kívül a világörökség része néhány városi épület is: 
MúzeumokA Zagorszki Állami Múzeumot 1920-ban a kolostor területén alapították. Napjainkban a kolostor néhány épületében és a falakon kívül is vannak kiállítótermei, melyek az óorosz művészet, többek között az ikonfestészet és az ötvösművészet remekeivel várják a látogatókat. Jelentősek egyháztörténeti és iparművészeti gyűjteményei is. A város másik híres kulturális létesítménye a Játékmúzeum. Gazdaság A régi település kézművesei, kereskedői főként a kolostor lakóinak és zarándokainak kiszolgálásával foglalkoztak. Nagy múltja van a kézművesiparnak, különösen a fafaragásnak, az ajándéktárgy- és játékkészítésnek. A város az egymásba rakható festett fababák, a híres matrjoskák készítésének egyik régi (bár száz évnél nem idősebb) központja. A szovjet időszakban a matrjoskákat a kézi munkát felváltó ipari módszerekkel, az itteni játékgyárban állították elő. A város gazdasági életének mai is fontos részét képezi a szolgáltatóipar, az idegenforgalom, de gyáripara is jelentős. Hagyományos ágazatai, a fafeldolgozás és a bútorgyártás mellett vegyipara, élelmiszeripara (fagylaltgyár), gép- és műszeripara is számottevő.
A városlakók közül sokan nem tudják, hogy itt van az orosz légierő központi rakétafegyver- és hadianyagbázisa. A létesítmény többek között 2006-ban hallatott magáról, amikor területén két személy halálát okozta egy véletlenül felrobbant levegő–levegő rakéta. Források
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.png)
.png)
Portal di Ensiklopedia Dunia
