hu Szepesgy%C3%B6rke

	Szepesgyörke (Jurgów)
	Közigazgatás
Ország	Lengyelország
Vajdaság	Kis-lengyelországi
Járás	Tátrai
Rang	község
Irányítószám	34-532
Körzethívószám	(+48)18
Rendszám	KTT
	Népesség
Teljes népesség	968 fő (2021. márc. 31.)
Népsűrűség	126,04 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	760 m
Terület	7,68 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 49° 21′, k. h. 20° 08′49.350000°N 20.133333°EKoordináták: é. sz. 49° 21′, k. h. 20° 08′49.350000°N 20.133333°E
	Szepesgyörke weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesgyörke témájú médiaállományokat.

Szepesgyörke (lengyelül Jurgów, szlovákul Jurgov, németül Jurkau/Jörg) falu Lengyelország déli részén, a Kis-lengyelországi vajdaságban. Jelenleg 900 lakosa van.

Fekvése

A szlovák határtól 4,5 km-re, a Bialka-folyó partján, Szepesbéla és Nowy Targ között található.

Történelem

A falut 1546-ban alapították. Lakosai főleg juh- és szarvasmarha tenyésztéssel foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „JURGOV. Tót falu Szepes Várm. földes Ura B. Palotsai, és Horvát Uraságok, lakosai katolikusok, fekszik Ófaluhoz 1 1/2 mértföldnyire, fája van, legelője is, de határja sovány, kősziklás, hegyes.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Jurgov, tót falu, Szepes vmegyében, a Bialka mellett, Galliczia szélén: 653 kath., 5 zsidó lak. Hegyes, erdős határ. Paroch. templom. F. u. báró Palocsay Horváth. Ut. post. Késmárk.”^[3]

Szepesgyörke 1918-ig Magyarország területén volt, Szepes vármegye részeként, a Szepesófalui járásban.

Egy 30 éves per eredményeképpen 1866-ban az itteni birtokok java része a magyar Salomon család birtokába került, majd 1879-ben a porosz Hohenlohe herceg vásárolta meg azokat. 1918-ban a csehszlovák hadsereg elfoglalta Szepes vármegyét és innentől Szepesgyörke 1939-ig a csehszlovák-lengyel határvita egyik tárgyát képezte. A több mint húszéves vita után az önállósodó Szlovákia része lett, majd a második világháború végeztével a falut Lengyelországhoz csatolták.

Látnivalók

Szent Sebestyén templom: az 1670-es években épült, teljes egészében fából. A templomot kétszer kellett újjáépíteni, először 1811-ben majd 1869-ben. Belseje rokokó stílusú, faragott angyalok és szentek szobrai díszítik. A templomhoz 1881-ben kőből készült különálló harangtornyot építettek.
Falubírói ház (Zagroda Sołtysów): az 1861-ben készült faház ma a zakopanei Tátra Múzeumhoz tartozik.
A faluban látható egy vízenergiával működtetett fűrészmalom, ami a mai napig használatban van.