|
Szent Imre-templom (Győr)
A Szent Imre-templom a Győri Szent Imre Plébánia temploma, amelyet Apor Vilmos püspök szentelt fel, 1943-ban, Győr nádorvárosi városrészében. TörténeteElőzményekEgykori plébániák a győri Nádorváros területénGyőr egyik legrégebbi múltú városrésze Nádorváros, minden külvárosa közül ez kezdett a legkorábban benépesülni és önálló életet élni. Első plébániája a névleg ma is fennálló győrhegyi prépostság volt, amit az Árpád-házi királyok valamelyik alapította Szent Adalbert püspök tiszteletére; temploma a mai Kálváriadombon állt, amit akkor Győrhegynek neveztek. A prépostság legkorábbi ismert okirat említése 1138-ból származik. A 12. század végén vagy a 13. század elején jöhetett létre a második nádorvárosi plébánia, melynek védőszentje Szent Benedek volt. Temploma a mai Bartók Béla utca táján állt, ahol akkor önálló település volt, Szentbenedekfalva néven. Később, még a középkorban egy harmadik plébánia is létrejött ezen a vidéken, Szent Gotthárd nevére szentelve; egykori létezéséről két 15. századi okirat tanúskodik, pontos helye nem ismert. A 16. századra mind a három említett plébánia megszűnt, az épületromok építőanyagát széthordták, valószínűleg főként a győri vár bástyáinak megerősítéséhez. Az egyházközség megalakulásának előzményeiA 20. század elejéig Nádorváros területén jobbára szántók és kertek voltak, de az 1920-as években a mai Szigethy Attila utca vonalától délre családi házak kezdtek épülni. A lakók eleinte a város távolabbi kápolnáiba és templomaiba jártak szentmisére, de 1927-ben új templom építését kezdeményezték. Először egy kis kápolnafülke létesült az Erzsébet ligeti városrészben, az 1929-ben átadott új iskola tornatereméhez hozzáépítve, a következő évben márványoltár került oda. 1931-ben templomépíttető bizottság alakult, Szabados János iskolaigazgató elnökletével, munkásságuk eredményeként a város közgyűlése 1934. május 29-én, ingyenesen egy 1100 négyszögöles telket bocsátott az Erzsébet liget térségében élő katolikusok rendelkezésére, templom és plébánia építésének céljára. Az önálló lelkészség alakulása, kápolnaépítésBreyer István megyés püspök, a hívek kezdeményezésére, 1935. szeptember 11-én dr. Szelestey Béla segédlelkészt bízta meg az önálló egyházközség megszervezésével, majd alig három hónappal később, december 24-én be is jelentette az önálló lelkészség megalakulását. Szelestey munkáját világi részről az akkor már közel két hónapja működő képviselő-testület segítette. Felhagyták az addig használt iskolai kápolnát, majd egy üresen álló vendéglő bérbe vételével és felújításával kápolnát és lelkészlakást alakítottak ki. Ezt a megyés püspök 1935. december 1-én áldotta meg, ettől kezdve mindennap voltak itt szentmisék, bár egy darabig még az iskolai kápolnát is használták. 1936-ban újraszervezték a templomépíttető bizottságot és igen komoly gyűjtést szerveztek egy új templom építésének támogatására. Rövid időn belül 38 000 pengő adomány gyűlt össze, amit a város közgyűlése 1936. október 17-én 40 000 pengővel toldott meg, nyolc éven át kifizetendő, évi 5000 pengős részletekkel. Későbbi még további anyagi források felkutatására is szükség volt, hiszen amire a templom elkészült, a költségek közel félmillió pengőig kúsztak fel. A templom építéseAz egyházközség 1936-ban három-három fővárosi és győri építészt kért fel templomtervek elkészítésére, ezek közül a budapesti Körmendy Nándor tervét fogadták el, és megbízták a részlettervek kidolgozásával. Az építkezés levezénylésével Schiel Vince építőmestert bízták meg, és miután Pokorny Miklós kanonok, kerületi esperes 1937. május 23-án elvégezte az első kapavágást az építendő templom helyén, megindultak a munkálatok, és szeptember 12-én dr. Ragats Rezső prelátus-kanonok, püspöki helynök elhelyezhette az alsótemplom falában az új templom alapkövét. Néhány hónapon belül elkészült a 32 méter magas templomtorony, amire 1938. január 25-én felhelyezték a hatalmas, 12 méteres keresztet is. Az alsótemplom és kripta 1938. május 1-re készült el, az ottani első szentmisét dr. Ragats Rezső mondta el. Az első kriptatemetésre mindössze négy nappal később, május 5-én került sor, s a kriptafülkék értékesítéséből befolyó összegek új lendületet adtak az építkezés folytatásának. 1939. június 4-én helyezték fel a toronyba a három harangot, őszre pedig felépült a felső templom épülete a falakkal és a tetőszerkezettel. Októberben megtörtént a külső vakolás és akkor helyezték a főbejárat fölé Kovács Margit egy művészi kerámiáját is. A következő három és fél év a belső berendezések elkészítésével és elhelyezésével, illetve a művészi munkák elvégzésével telt. A templom szentelési ünnepsége öt napon át zajlott, 1943. június 2-ától 6-ig. Magára a tényleges szentelési aktusra június 3-án, áldozócsütörtökön került sor, amit Boldog Apor Vilmos megyés püspök végzett. Bő egy évvel később, 1944. július 31-én pedig a püspök – elismerve az itt folyó lelkes egyházi élet eredményes voltát – plébániai rangra emelte a lelkészséget, beiktatva Szelestey Bélát az új plébánia első plébánosaként, aki egyben a püspöki tanácsosi címet is megkapta. A későbbi idők egyházközségi élete1947-ben épült meg a templomban a Szent Imre-oltár, amelyet dr. Papp Kálmán megyés püspök szentelt fel. A plébános ebben az időben nagy számban szervezett lelkigyakorlatokat, hogy minél több embert vonzzon be a templomba, ehhez pedig olyan jeles, vezető egyházi személyiségeket kért fel és vett rá azok megtartására, mint például Sík Sándor vagy Grősz József kalocsai érsek; az utolsó lelkigyakorlat 1952. június 22-én zajlott. Templomi énekkar is alakult, melynek nagy szerepe volt a hívek közötti éneklési kultúra terjesztésében. A Varga Imre által alapított, majd 1974-ben Máté Gyula által újjászervezett kórus főleg magyar szerzők, kisebb részben külföldi klasszikusok műveit adta elő. Szelestey plébános eredményes közösségszervező munkája nem volt ínyére a kommunista államhatalomnak, ezért már 1949 márciusában letartóztatták és közel három hónapon át tartották fogva koholt indokkal. Szabadlábra helyezése után is sok zaklatásban volt része, végül 1952. szeptember 1-én elhelyezték Győrből. Csak 1986. március 26-án, Székesfehérvárott bekövetkezett halála után került vissza egyházközségébe: a Szent Imre-altemplom főoltára melletti kriptában helyezték örök nyugalomra. Tiszteletét azonban nem tudták kitörölni a hívek lelkéből: 1972. június 16-án a plébánia képviselőtestülete őt is, valamint az iskolaigazgatói állásából – egyházi szerepvállalása miatt – 1948-ban elmozdított és Győrből is elüldözött Szabados Jánost is, örökös tiszteletbeli elnökévé választotta. 1990 óta az egyházközség hitélete fokozatos fellendülést mutat, dacára a hitélet gyarapodását akadályozó olyan társadalmi tényezőknek, mint a szekularizáció, a paphiány, a fiatalok házasság- és gyermekvállalási kedvének csökkenése. Felújítások és átalakítások
PapjaiA templomban jelenleg szolgáló és korábban szolgált plébánosok és káplánok az alábbiak voltak: Plébánosok
Káplánok
A templom kegytárgyai és berendezési elemei
Harangjai
Források |
||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
