|
Szent György-rendház (Prága)
A prágai várban, a Szent György téren álló (Szent György tér 33.) és az ugyancsak szent Györgyről elnevezett bazilikával egybeépült Szent György-rendház volt Prága és egyben Csehország első apácakolostora. Jelenleg a Prágai Nemzeti Galéria három, tematikusan összefüggő állandó kiállítása tekinthető meg benne. TörténeteA későbbi fejedelem II. Boleszláv még csak 12 éves volt, amikor megkérte húgát, Mladát, hogy utazzon Rómába, és kérjen engedélyt a pápától önálló csehországi egyházmegye (püspökség) alapítására. Harmincöt évesen ő lett a fejedelem, és hozzálátott az út előkészítéséhez; a feltűnően szép lányt tapasztalt diplomaták gondjaira bízta. A küldetés sikerrel járt: a pápa engedélyezte a püspökség és egy apácakolostor megalapítását. Az események rekonstruálása ellentmondásos: a kolostort 973-ban alapították, viszont egyes álláspontok[1] szerint Mlada 974-ben utazott el és 976-ban tért haza. Az első apátnő maga Mlada lett. Csehország első bencés apácakolostora a Přemysl-ház uralma alatt mindvégig kivételezett jogi helyzetet élvezett. Az apácák a legelőkelőbb nemes családok lányai voltak, az apátnő mindig a királyi család tagja. Csehország királynőjét a prágai püspök (később érsek) és az apátnő közösen koronázta. Az 1142-es tűzvészben porig égett, de újjáépítették. A huszita háborúk alatt (1419-ben?) az apácák elmenekültek, és csak 1432-ben tértek vissza; közben az épület üresen állt. Az 1541-es nagy tűzvészben ismét súlyosan megrongálódott, de ezúttal is helyreállították. Ekkor a főépületet fegyvertárrá alakították, és az apácáknak az újonnan épült keleti szárnyba kellett költözniük. A 17. század első felében az épület homlokzatát — akárcsak a szomszédos bazilikáét — barokk stílusúra építették át, egyes források[1] szerint Francesco Caratti, mások[2] szerint Carlo Lurago tervei alapján. 1782-ben, amikor II. József a legtöbb szerzetesrendet feloszlatta, ezt a kolostort is bezárták. A prágai polgárok sokáig tiltakoztak a döntés ellen, de hiába. Az épületnek a térre néző részén paplakokat rendeztek be, a hátsó rész kaszárnya lett. 1826-ban egyházi ispotállyá alakították. Az épületAz épületegyüttes két belső udvar köré épült. Az eredeti (1142 utáni), román stílusú épületből csak a Szent Anna-kápolna maradt meg; ebben helyezték nyugalomra a kolostor apátnőit. KiállításaiA három állandó kiállítás:
E három közül az első kiállítást a 2010-es években Jan Jakub Hartmann két értékes tájképével, a Föld, illetve a Víz allegóriájával bővítették.[3] JegyzetekForrások |
||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
