|
Szemej
Szemej (kazakul Семей; 2007-ig Szemipalatyinszk) város Kazahsztánban, az Abai terület központja, az Irtis partján. Lakossága 2012-ben 331 500 fő volt. Leginkább a tőle 150 km-re elhelyezkedő Szemipalatyinszki kísérleti telepről ismert, ahol a Szovjetunió atomfegyvereit tesztelte. Története 1718-ban I. Péter cár parancsára, a szibériai határvidék megerősítése céljából Vaszilij Cseredovij és csapata erődöt épített az Irtis partján, a mai várostól 18 km-rel lejjebb a folyón, amelyet az ottani hét buddhista templomról Szemipalatyinszki erődnek (Hétpalotás erőd) neveztek el.[1] Az erőd később kereskedelmi központtá nőtte ki magát, ahol dzsungáriai kalmük, kokandi, buharai, taskenti áruk cseréltek gazdát; ezért 1728-ban vámállomást is telepítettek ide.[1] A 18. század végén és a 19 század elején átépítették az erődöt, hidak készültek és megalakult a városi tanács. 1854-ben az akkor megszervezett Szemipalatyinszki terület közigazgatási központjává vált. A terület lakossága 1858-ban 260 ezer fő volt. 1873-ban a várost bekötötték a távíróhálózatba, 1910-ben pedig megépült Kazahsztán első városi vízvezetéke és megérkezett a telefon is.[1] A 19. században politikai száműzötteket küldtek a városba. 1854-1859 között itt élt Dosztojevszkij, aki több művét itt írta meg (pl. A nagybácsi álma és a Sztyepancsikovo falu és lakói kisregényeket). Ebben az időben Szemipalatyinszkban tanult Abaj Kunanbajuli kazak költő.[1] A 20. század kezdetén a városnak egy fiú- és egy lánygimnáziuma, valamint egy tanítóképző szemináriuma volt. A gazdaság a sajtkészítésre, gyapjú- és bőrfeldolgozásra épült és volt egy hadseregnek termelő szemipalatyiszki posztóüzem is.[1] A bolsevik forradalom után a városban 1918 februárjában alapozták meg a szovjethatalmat. A polgárháború idején 1918-1918-ban a régió a fehérek uralma alá került. Szemipalatyinszk a helyi közigazgatási egység központja maradt, amelyet 1928-ig kormányzóságnak, 1932-ig körzetnek, utána pedig területnek hívtak. 1930-ban a városon átvezették a Közép-Ázsiát Szibériával összekötő Turkesztáni-szibériai vasútvonalat. Az első ötéves terv keretében felépült az akkori Szovjetunió egyik legnagyobb húsfeldogozó kombinátja. A második világháborúban 56 szemipalatyinszki kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést.  1949. augusztus 29-én a várostól 150 km-re nyugatra fekvő Szemipalatyinszki kísérleti telepen felrobbantották az első szovjet atombombát, az RDSZ–1-t. A telepet két évvel korábban kezdték építeni Gulag-foglyok; a hadseregen belül kódneve 2. sz. gyakorló telep volt.[2] 1949—1989 között a telepen 456 kísérletet hajtottak végre, amelyek során 616 nukleáris fegyvert robbantottak fel, ebből legalább 30-at a földfelszínen, 86-ot pedig a levegőben. Szemipalatyinszk városában a legtöbb ipari létesítmény a védelmi minisztérium számára dolgozott. 1991-ben az Olzsasz Szulejmenov költő kezdeményezte lakossági tiltakozás hatására bezárták a kísérleti telepet.[3] A légköri teszteket követő nukleáris csapadék miatt a környék lakói között az átlagosnál jóval magasabb a rák, a születési rendellenességek és az impotencia aránya.[4] 1997-ben a Szemipalatyinszki területet beolvasztották a Kelet-kazahsztáni területbe és Szemipalatyinszk elvesztette közigazgatási központi státuszát (az egyesített terület székhelye Öszkemen lett), de megyei jogú várossá vált. 2007-ben a város neve Szemejre változott, mert a városi tanács attól tartott, hogy a Szemipalatyinszki kísérleti telep neve miatt a befektetők és látogatók elkerülik a települést.[5] Földrajza A város az Irtis folyó mindkét partján fekszik. A bal parti városrész neve Zsana-Szemej (Új-Szemej). A város területe 210 km², de a városi tanácshoz tartozó 14 vidéki körzettel együtt eléri a 27 500 km²-t. Ezekhez a körzetekhez 15, ezer főnél népesebb település tartozik. Éghajlata szélsőségesen kontinentális, amit a világtengerektől való nagy távolsága magyaráz. A nyarak forrók és szárazak, a telek igen hidegek. A régió az arktikus medence felé nyitott, az Indiai-óceán felől érkező légmozgásokat viszont a közép-ázsiai hegyrendszerek megfogják.[6] Az éves átlaghőmérséklet 4,3 °C, de igen nagy a hőingadozás. Télen a hőmérséklet −48,6 °C-ig is süllyedhet, míg nyáron 42,5 °C-ot is mutatott már a hőmérő. Az éves csapadékmennyiség 275 mm. LakosságA nukleáris kísérleti telep felépítése és számos honvédelmi létesítmény Szemipalatyinszkba telepítése után a város lakossága dinamikusan növekedett, 1959 és 1989 között több mint duplájára nőtt és elérte a 334 ezret. Kazahsztán függetlenné válása után sokan elköltöztek, 1999-re 270 ezer alá esett a népesség. Az utóbbi időben ismét egyre többen költöznek a városba 2012-ben lakosainak száma 331 500 volt.
A lakosok nemzetiség szerinti összetétele 2010-ben:[7][8]
Gazdaság Miután elvesztette területi székhelyi státuszát, a város gazdasági élete visszaesett. 2011-ben az ipari termelés volumene 83,9 milliárd tenge volt. A legnagyobb iparágak a cement-, élelmiszer-, bőr- és szőrme-, építőanyag-, gép- (Szemipalatyinszki autóbuszgyár), vasárugyártás és a harckocsijavítás. Szemejben készítik a kazak fegyveres erők és a rendőrség egyenruháit. A városban található az ország egyik legnagyobb gabonafeldolgozó üzeme. A város fontos autó- és vasutak mentén fekszik. Két vasútállomása van. A szemeji repülőtér belföldi, és egy moszkvai járatot szolgál ki. Az Irtis folyón három híd ível át. A vasúti híd a 20. század elején épült; a két közúti híd közül az újabb 2001-ben készült el. A városi tömegközlekedést több mint 60 autóbusz és mikrobuszjárat szolgálja. Oktatás, kultúra Szemejben 73 általános és 29 közép- és szakközépiskola működik. A felsőoktatási intézményeket a Szemeji Állami Egyetem, a Szemeji Állami Orvostudományi Egyetem és a Szemeji Állami Tanárképző Intézet, valamint a magánkézben lévő Kazahsztáni Innovációs Egyetem, a Kazak Humanitárius-Jogi Innovációs Egyetem és a Kajnar Egyetem képviseli. A múzeumok közé az Abaj Kunanbajuli Irodalmi Emlékmúzeum, a Dosztojevszkij Irodalmi Emlékház, a Helytörténeti Múzeum és a Kelet-kazahsztáni Szépművészeti Területi Múzeuma tartozik. A városnak két színháza van, az Abaj Kunanbajuli Kazak Zenei-Drámai Színház és az F. M. Dosztojevszkij Kelet-kazahsztáni Területi Drámai Színház. Látnivalók
A város híres lakói
TestvérvárosokJegyzetek
Fordítás
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
