Szeleukeia

Szeleukeia
Alapítás	i. e. 305
Megszűnés	165
Terület	5,6 km²
Elhelyezkedése
Szeleukeia Pozíció Irak térképén
é. sz. 33° 08′ 14″, k. h. 44° 31′ 02″33.137222, 44.517222Koordináták: é. sz. 33° 08′ 14″, k. h. 44° 31′ 02″33.137222, 44.517222
A Wikimédia Commons tartalmaz Szeleukeia témájú médiaállományokat.

Szeleukeia (görög Σελεύκεια, egyes magyar szövegekben Szeleukia, latinosan Seleucia) jelentős város volt Mezopotámiában a Szeleukida, pártus és szászánida birodalmak idején, a Tigris folyónál Ktésziphónnal szemben, a mai Irak Bagdad kormányzóságában .

Neve

Nevét Szeleukosz Nikatórról, az első szeleukida uralkodóról kapta, aki Kr. e. 305-ben megnagyobbíttatta a város helyén korábban is létezett települést, és a székhelyévé tette. Több azonos nevű város közül a legnagyobb volt. Ezektől néha "a Tigrisnél lévő Szeleukeia" néven különböztették meg.

A nesztoriánus egyház zsinati szövegei Szalík (szír nyelven ܣܠܝܩ), vagy néha Máhozé (ܡܚܘܙ̈ܐ) néven emlegetik Szeleukeia-Ktésziphónt. A szászánidák a keleti várost Ver-Ardasírnak nevezték, az arabok Bahuraszírnak.

Története

A szeleukidák idején

Szeleukeiát 305 körül alapították. A pontos dátum nem bizonyított, 302 és 307 közt több évszám is felmerült. Alapítás alatt a már korábban ezen a helyen álló város megnagyobbítását és fővárossá emelését értjük. Az alapító Szeleukosz Nikatór egyike volt a Diadokhoszoknak, azaz Nagy Sándor azon hadvezéreinek, akik a király halála után a meghódított területeket felosztva uralkodókká váltak. Szeleukosz nem sokkal később Antiokheiaába (a mai Szíria északi részébe) tette át a székhelyét, de Szeleukeia addigra már jelentős kereskedelmi, kulturális és regionális központtá vált. Görögök, szírek és zsidók lakták.[1]

A város azon a helyen állt, ahol a Tigris találkozott a folyót az Eufrátesszel összekötő jelentős csatornával és így Szeleukeia mindkét nagy vízút kereskedelmébe bekapcsolódhatott. A Kr. e. 3. és 2. században a nagy hellenisztikus városok egyike volt. Alexandriához volt mérhető, és nagyobb lehetett Antiokheiánál is. Városfalai az ásatásokból kiolvashatóan legalább 550 hektárt kerítettek körbe. Ennek alapján a lélekszáma kezdetben több, mint százezres lehetett, és később még nagyobb. Agglomerációjával együtt félmilliós lélekszámú lehetett.

Polübiosz a peligánesz szót használja Szeleukeia vezetőire, ami makedón gyarmatra utal. Pauszaniasz[2] feljegyzi, hogy Szeleukosz babiloniakat is letelepített itt. Az ásatások megerősítik, hogy a városnak jelentős nem görög kultúrájú népessége volt.

Kr. e. 141-ben az I. Mithridatész vezette Pártia elfoglalta a várost, és Szeleukeia a birodalmuk nyugati fővárosa lett. Tacitus leírása szerint Szeleukeia még a pártus uralom alatt is hellenisztikus város maradt. Ókori szövege állítása szerint 600 ezer lakója volt, és 300 fős szenátus irányította. A nyugati világ egyik legnagyobb városa volt: csak Róma, Alexandria, és esetleg Antiokheia lehetett népesebb.

Kr. e. 55-ben sorsdöntő csatát vívott Szeleukeia közelében az Aulus Gabinius római vezér, Szíria kormányzója által is támogatott pártus uralkodó, III. Mithridatész és a korábban trónfosztott II. Orodész. Az uralkodót legyőzték, és ismét Orodész lett a király.

Kr. e. 41-ben mintegy ötezer babilóniai zsidót mészároltak le Szeleukeiában (Josephus, Ant. xviii. 9, § 9).[3]

117-ben mezopotámiai hódítása közben Traianus római császár felégette Szeleukeiát. A következő évben azonban utóda, Hadrianus visszaadta a várost a pártusoknak. A város ekkor pártus stílusban épült újjá. Avidius Cassius római hadvezér 165-ben teljesen leromboltatta a várost.[4]

A szászánidák idején

Több, mint hatvan évvel később I. Ardasír az Újperzsa Birodalom alapítója új várost építtetett a folyónál, Veh-Ardasír néven. Erről sokáig azt hitték, hogy Szeleukeia helyén épült, de olasz ásatások azt tárták fel, hogy nem az egykori Szeleukia vagy Ktészifón volt a helyszín.

Az első századtól Mezopotámiában már voltak keresztény templomok, és az új Szeleukeia a 3. és 4. században jelentős keresztény központ volt.

Szeleukeia a 4. századi Tabula Peutingeriana térképen.

A keresztényeket gyakran üldözték, I. Jazdagird uralkodásáig (399-421), aki vallásbékét hirdetett, majd uralkodása utolsó éveiben visszatért a keresztényüldözéshez.

A régészeti leletek tükrében

Források

• Richard Talbert, Barrington Atlas of the Greek and Roman World, (ISBN 0-691-03169-X), p. 91.
• Oxford Classical Dictionary s. v.
• L.T. Doty, A Cuneiform Tablet from Tell Umar, Mesopotamia, vol. XIII-XIV, pp. 13–14 and 91-98, 1978–79
• G. Pettinato, Cuneiform Inscriptions Discovered at Seleucia on the Tigris», Mesopotamia, vol. V-VI, pp. 49–66, 1970–71
• A. Invernizzi, Ten Years Research in the al-Mada'in Area. Seleucia and Ctesiphon, Sumer, vol. 32, pp. 167–175, 1976

Külső hivatkozások

• University of Turin excavation web site
• Seleucia on the Tigris, Iraq Archiválva 2012. május 27-i dátummal az Archive.is-en

Jegyzetek

1. Seleucia - LoveToKnow 1911 Archiválva 2008. január 4-i dátummal a Wayback Machine-ben.
2. (1,16)
3. [1]
4. 'The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, by Edward Gibbon. [2019. október 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 14.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Seleucia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.