Szariarka
A Szariarka (kazak: Сарыарқа [Szariarka], a. m. Sárga-hegység, orosz: Казахский мелкосопочник [Kazahszkij melkaszopacsnyik]), magyar nevén: Kazak-hátság [1] vagy Kazah-hátság, egy erősen lepusztult gyűrt hegység maradványa Kazahsztán északi felének keleti részén. A hatalmas kiterjedésű terület hossza nyugatról keletre kb. 1200 km, délről észak felé a legnagyobb kiterjedése kb. 900-950 km (nyugaton), keleten kb. 400 km.[2] A nyugati részen, ahol az átlagos abszolút magasság 300 és 500 m között van, két alacsony hegyvidék található: az Ulitau (Ұлытау) és a Köksetau (Көкшетау қыраты). A keleti részen az abszolút magasságok átlagosan 500 és 1000 m között vannak és több hegység emelkedik ki. RészeiKözépső részén található a Karkarali-hegység (Қарқаралы таулары, 1403 m). Ettől délre a Kiziltasz-hegység (Кызылтас) az Akszoran-hegységgel (Ақсораң). Utóbbi legmagasabb pontja 1565 m, mely egyben a Szariarka legmagasabb pontja is. A hátság délnyugati részén az Ulitau (Ұлытау 1133 m), északnyugaton a Köksetau-fennsík (Көкшетау қыраты) vagy Kökse-hegység (947 m) található. Keleten a Csingiztau (Шыңғыстау 1077 m) és az Aksatau (Акшатау 1305 m) hegysége található. VízrajzA legfontosabb folyói az Isim, Nura, Szariszu (Сарысу). A nyári hónapokban a folyók sekélyekké válnak, gyakran kiszáradnak. Állandó áramlás csak az Isimnél figyelhető meg. A hegyekben sós tavak vannak. Édesvízi tavak elsősorban a Koksetau-fennsík régiójában találhatók. ÉghajlatMivel a hátság az óceánoktól és a tengerektől távol helyezkedik el, itt a szibériai anticiklon és a sarki légtömegek szabadon keringenek. Az éghajlat száraz és szélsőséges kontinentális. A tél igen hideg, a nyár forró. Az átlagos éves csapadékmennyiség a déli részén 200-300 mm, északon 300-400 mm. Galéria
Jegyzetek
Fordítás
|
Portal di Ensiklopedia Dunia