Szamosfalva

Szamosfalva
Honvédemlékmű Kolozsvár és Szamosfalva között
Közigazgatás
Település	Kolozsvár
Népesség
Teljes népesség	ismeretlen
Elhelyezkedése
Szamosfalva Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 47′, k. h. 23° 41′46.78333333, 23.68333333Koordináták: é. sz. 46° 47′, k. h. 23° 41′46.78333333, 23.68333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamosfalva témájú médiaállományokat.

A római-katolikus templom.

Szamosfalva az 1769-1773 között készült jozefiniánus térképen

Szamosfalva (románul Someșeni, németül Mikelsdorf) Kolozsvár városrésze, hajdan önálló település. Itt található a város nemzetközi repülőtere.

Fekvése

Kolozsvár keleti részén, a Mezőségre vezető út mentén fekszik. Mellette torkollik a Békás patak a Kis-Szamosba. Megközelíthető a 36-os autóbusszal, illetve vasúton a Kolozsvár-Dés vasútvonalon.[1]

Története és lakossága

A településen a gepidák jelenlétére utaló ékszereket, illetve a szilágynagyfalui kurgánokkal rokonítható, a szlávokhoz köthető tumulusokat tártak fel.[2] A név első említése 1280-ból maradt fenn. Nevének változatai: Zomus (1332), Sommusfalva (1345), Zamusfalva (1391), Zamosfalva (1546). 1342-ben már plébániatemploma volt. Birtokosa a Kalota nemzetség volt, melynek leszármazottjai a szamosfalvi Mikola, a kiskapusi és gyerővásárhelyi Gyerőfy, a magyargyerőmonostori Kabos és Radó, illetve a Kemény család. A Mikola családnak erődített kastélya volt a faluban.[3]

A 17. századtól kezdve a földesurak románokat telepítettek a háborúk és járványok által sújtott magyar lakosság pótlására. 1850-ben 927 lakosából 672 román, 179 magyar volt; felekezeti megoszlás szerint 672 ortodox, 183 református, 59 római katolikus, 7 izraelita, 3 evangélikus, 3 unitárius. 1910-re (Kolozsvár közelségének hatására) a lakosság száma 1925 főre emelkedett, amelyből 1324 román, 488 magyar volt; felekezetük szerint 764 ortodox, 434 görögkatolikus, 291 református, 103 római katolikus, 17 izraelita, 2 evangélikus és 2 unitárius.[4]

A történelem folyamán többször került sor csapatok összevonására illetve ütközetre a település mellett. 1601-ben Báthory Zsigmond itt gyűjtötte össze hadait a goroszlói csata előtt. 1660. májusban itt táborozott II. Rákóczi György fejedelem a törökökkel való ütközetre készülve és itt írta meg végrendeletét. 1704. februárban a kurucok Szamosfalva irányából támadták a várost. Az 1848. november 16-i szamosfalvi csata a 15. huszárezred és Karl von Urban serege között, amely a huszárok meghátrálásával végződött, Kolozsvár feladását eredményezte.[5]

A 19. században a Jósika családnak a településtől délre volt birtoka; 1923-ban ide épült a száz hektárnál nagyobb területű laktanya.[6] 1922-ben nyílt meg a repülőtér. Az 1960-as években Szamosfalván hozták létre a Kolozsvár környéki három nagy mezőgazdasági termelőszövetkezet egyikét. 1968. februárban Szamosfalvát Kolozsvárhoz csatolták.[7]

A második világháború során a repülőtéren a Magyar Királyi Honvéd Légierő számos alakulata állomásozott, számos más típus mellett Ju-87 "Stuka" csatarepülőgépek, Re.2000 "Héja" vadászgépek és a 2. hadsereg futárrepülő alakulata. A magyar katonai repüléstörténet számos hőse szolgált itt, így pl. Schwager János ezredes, Lévay Győző őrnagy ("Szőr Atya"), vitéz Pottyondi László százados, Cserny Miklós ("Lapos") és Tobak Tibor ("Cica) hadnagyok.[8]

Látnivalók

• Szent Erzsébet tiszteletére emelt félkör apszisú temploma a 13. század közepén épült; ennek nyomát a román stílusú déli ajtó őrzi. A 15.-16. század fordulóján lényegesen átépítették, és kőfallal kerítették; keresztboltozatos új szentélyét 1530-ban fejezték be. A szentély boltzárókövén illetve a hajó északi és déli falában levő síremlékeken a Mikola család címere látható. A templomot 1724-ben és 1806-ban felújították.[9]
• Az ortodox temetőben található Mária születése templom 1750-ben épült.[10][11]
• Református temploma 1909–1913 között épült. A szamosfalvi református gyülekezethez tartozik az 1999–2000 között emelt kölesföldi, illetve az 1992–1994 között épült szopori templomok közössége is.[12]
• A település nyugati felén található az 1849. október 19-én kivégzett Tamás András honvéd alezredes és Sándor László százados emlékoszlopa, amelyet 1896-ban állítottak a vesztőhely környékén. Az 1930-as évek végén az emlékmű felső részét ledöntötték.[13]
• A szamosfalvi kénes-sós fürdő egy hajdani mocsár helyén található, az 1920-as években építette ki Dominic Stanca orvos; 1932-ben már több mint 40 000 látogatója volt. A fürdő 1996-ban bezárt; 2010-ben elkezdték a korszerűsítés engedélyeztetését.[14]

Jegyzetek

1. Vasúti állomásának neve Cluj-Napoca Est, azaz Kelet-Kolozsvár.
2. ErdTört 1988: 144., 147–149., 186–187.
3. Kelemen 1943; Léstyán 2000.
4. Kelemen 1943; Varga.
5. Petri 1901: 250; Jármy 1902: 181; Imreh 2003: 62–65; Benkő 2004: 38.
6. Asztalos Lajos: Helytörténet – Kolozsvár közelről. Szabadság, XXIII. évf. 8. sz. (2011. január 12.)
7. Gaal György: Kolozsvár kétezer esztendeje dátumokban, in Dáné 2001.
8. Tobak Tibor: Pumák földön-égen. Budapest: Háttér. 1989. ISBN 9637403353  
9. Kelemen 1943; ErdTört 1988: 385–386; Léstyán 2000.
10. A kolozsvári műemlékek jegyzéke. www.klmt.ro (Hozzáférés: 2020. november 22.) arch
11. Lista monumentelor istorice: Județul Cluj. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
12. Tonk 2006: 36., 39.
13. Kelemen 1943; Közösségi összefogással megmenthetjük kőbe faragott történelmünket Archiválva 2015. szeptember 13-i dátummal a Wayback Machine-ben, Szabadság, 2011. április 14.
14. Szádeczky 1933: 247., 250; Kelemen 1943; Napirenden a szamosfalvi gyógyfürdő Archiválva 2016. március 4-i dátummal a Wayback Machine-ben, Szabadság, 2010. március 30.

Források

• Benkő 2004: Benkő Elek: Kolozsvár magyar külvárosa a középkorban. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2004. = Erdélyi Tudományos Füzetek, 248. ISBN 973-8231-38-8  
• Dáné 2001: Kolozsvár 1000 éve: A 2000. október 13–14-én rendezett konferencia előadásai. Szerk. Dáné Tibor Kálmán et. al. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület; (hely nélkül): Magyar Közművelődési Egyesület. 2001. ISBN 973 8231 14 0  
• ErdTört 1988: Erdély története I. kötet: A kezdetektől 1600-ig. Szerk. Makkai László és Mócsy András. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4884-4  
• Imreh 2003: Imreh Sándor: Visszaemlékezés az 1848-49. évi szabadságharcra Erdélyben. Sajtó alá rendezte, jegyzetekkel ellátta és a bevezető tanulmányt írta Pászti László. Budapest: Országos Széchényi Könyvtár; (hely nélkül): Gondolat. 2003. ISBN 963-200-469-8  
• Jármy 1902: Jármy József: II. Rákóczy György szász-fenesi csatája (Elsö közlemény.). Erdélyi Múzeum, XIX. évf. 4. sz. (1902) 169–182. o.
• Kelemen 1943: Kelemen Lajos: Kolozsvár közvetlen környékének történelmi és műemlékei. Kolozsvári Szemle, (1943) 15–26. o.
• Léstyán 2000: Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6  
• Petri 1901: Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája I.: Szilágy. Az eltűnt Közép-Szolnok s Kraszna vármegyék. [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1901. 250. o. Online elérés
• Szádeczky 1933: Szádeczky-Kardoss Gyula: A szamosfalvi fürdő geologiája. Erdélyi Múzeum, XXXVIII. évf. 4–6. sz. (1933) 247–256. o.
• Tonk 2006: Kolozsvár református templomai. Szerk. Tonk István. Kolozsvár: Erdélyi Református Egyházkerület. 2006. 36–40. o.  
• Varga: Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között

Kapcsolódó szócikkek