|
Szabó Jilek Jenő
Szabó Jilek Jenő, névváltozata: Szabó-Jilek Jenő (Bánóc, 1896. május 22. – Budapest, 1983. március 9.)[4][5] magyar jogász. ÉleteSzabó Jilek Károly MÁV-főfelügyelő és Góth Ilona gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait a Ciszterci Rend Egri Katolikus Főgimnáziumában végezte, ahol 1914-ben tett érettségi vizsgát.[6] Ezt követően az Egri Érseki Jogakadémián jogi végzettséget szerzett. Az első világháborúban az egri császári és királyi 60. gyalogezredben teljesített katonai szolgálatot.[7] Az 1920-as évek közepétől 1932-ig a Borpalota részvénytársaság egyik cégvezetője volt.[8] 1926. október 14-én a Belvárosi plébániatemplomban vezette oltár elé Garancsy Mártát, Garancsy Mihály, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnökének és Radanovits Annának leányát.[9] Fiuk Szabó-Jilek Iván (1939–2022) okleveles gépészmérnök, színházi technológus, szcenikus. 1931-ben kinevezték a Magyar Külkereskedelmi Hivatal (MKH) borkiviteli osztályának vezetőjévé. 1937 végén távozott hivatalából. 1938 márciusában megbízták az MKH minőségi ellenőrzés csoportjának vezetésével.[10] 1939 januárjában az MKH aligazgatójává nevezték ki.[11] Két évvel később igazgatóvá léptették elő.[12] 1940 szeptemberében megbízták az MKH által Kolozsvárott felállított Közélelmezési és Közellátási Kirendeltség vezetésével.[13] 1942-ben miniszteri tanácsossá nevezték ki a Közellátási Minisztériumban.[7] A nyilas korszakban megfosztották állásától. A második világháborút követően visszahelyezték korábbi beosztásába, majd országos kenyérellátási, 1947–1948-ban országos burgonyaellátási miniszteri biztosként működött. 1950–1951-ben az Országos Tervhivatalban elkészítette a borgazdálkodás tervét. 1951 és 1957 között a MÁV Utasellátó Vállalatnál tervcsoportvezetőként dolgozott.[14] 1957-ben az élelmezésügyi minisztertől megbízatást kapott az általa is javasolt, 1958-ban rendezendő I. Budapesti Nemzetközi Borverseny és az ehhez kapcsolódó Nemzetközi Borkiállítás rendezésére. 1961 januárjától nyugdíjasként 22 évet a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetnél dolgozott, ahol az intézet múltjával foglalkozott, és a bormúzeumot szervezte. Cikkei a Borgazdaság, a Kertészet és Szőlészet és a Kertgazdaság hasábjain jelentek meg. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra. Művei
Díjai, elismerései
Jegyzetek
Források
|
||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
